Kántor Zsolt
Megfagy a nappal

Egy csinos gémkapocs tartja össze a nappalokat. De a fény kifolyik a határozatok közül! Rezgő szőlőfürt csúszik az öledbe, miközben megvarrod a regényt. Vázák repednek meg a sötétben, ahogy zúg a kvantum-edény. Minden általa lesz. Nélküle semmi nem lett, ami lett. Ige csinál frizurát a befogadásnak. Kacsint a hit. Mi lesz? Pennák és plüssök között szőttél egy sálat. Kifakult a leukoplaszt színe. A megbocsátás a sebből kifolyt refrén Egy vonaton vitatkozunk egy leközölt esszén. A beteljesedés nemcsak festmény. Fogalmak kötik gúzsba az imát. Mintha egy építész ábrázolná a szívbe gravírozott szimmetriát. Egy pillanatra föltűnik Isten precíz terve. A hideg kiráz.