Kovács Smit Edit
Holdbéli ajándék

Hold-púder selyembe
csomagoltad életem,
és eldugaszoltad
az óra homokját.
Áhítattal tűrtem, hogy
szívemet holdpor vonja be,
és pókhálók ezüstjével
oldja az időtlenséget.

Mézködben úsztam
a tisztásunk felett,
hullámot vertem
szárnyaimmal
a fényleveleken.
Napszél véste arcom
a Föld légkörén túl,
hol a kozmosz határában
szellem-csillag lakik.

Bűvölten nézted
földetérésem.
Mellemre tűzted
holdbéli ajándékomat,
mint jég marta part
a sorstalan csónakot,
midőn a tél láncából
habra fut az, ölébe véve
a kakukkhangra
nyíló tavaszt.