Kovács Smit Edit
Magadét a másikért

Rohanástól ég a szemed,
hullámos hópor vakítja.
Kutatod dér alatt is a jegest,
hol szép a kékalkony kínja.
Fogad alatt serceg a nyál
– orrpárkányod szelíd-gömbölyű –,
régi hőérzetet vizionál
hajlékod árnyai mögül.
Véred egy fűszálért serken,
puhán tolod el a sorsot,
a testmeleg életté lehet,
mit óva rejtenek a bokrok.