Észak felől (Ezekiel Könyve. Biblia. Szent István Társulat, Budapest, 1992.) forgószél támadt és nagy felhő. Fényesség vette körül, tűz, amelyből villámok törtek elő. A belsejében, a tűz közepében valami fénylett, mint az érc. Középütt látszott valami, ami négy élőlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt. Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt. A lábuk egyenes volt, a talpuk meg olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc. Szárnyaik alatt emberi kezek voltak. Arcuk – mind a négyüké – négy irányba nézett. Az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Amikor mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt. Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felől mind a négynek oroszlánarca volt, bal felől mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sas arca volt. Szárnyaik felül ki voltak terjesztve. Két szárnya mindegyiknek összeért, kettő meg a testüket födte. Mindegyik egyenesen ment maga előtt, oda mentek, ahova a lélek irányította őket, nem fordultak meg, amikor mentek. Az élőlények között olyasmi volt látható, mint az égő szénfáklya, amely imbolygott az élőlények között. A tűz lobogott, és villámok törtek elő a tűzből. Az élőlények meg jöttek-mentek, akár a villámok. Egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, mind a négy mellett. Ezek a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit, s mind a négynek ugyanolyan volt az alakja. Úgy látszott, mintha az egyik a másikban lett volna. Négy irányba haladtak, s nem kellett megfordulniuk, amikor mentek. Igen nagy volt a kerületük, s körös-körül mind a négynek a kerülete tele volt szemekkel. Amikor az élőlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek. Ahova a lélek irányította őket, oda mentek a kerekek, s egyszersmind fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben. Ha az élőlények mentek, a kerekek is mentek, ha álltak, azok is álltak, és amikor fölemelkedtek a földről, velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben. Ami az élőlények feje fölött volt, az az égbolthoz hasonlított, ragyogott, mint a kristály, s szétterült a fejük fölött. Az égboltozat alatt ki voltak terjesztve a szárnyaik, az egyiké a másik felé, s kettő mindegyiknek a testét födte. Amikor mentek, hallani lehetett a szárnyuk suhogását. Olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja, a vihar moraja, mint egy nagy tábornak a zaja, mint egy nagy vásárnak a zaja. Amikor megálltak, leeresztették szárnyukat, és ezzel zajt csaptak. Az égboltozat fölött pedig, amely a fejük fölött volt, mintha zafírkő lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg, fenn, a magasban egy emberhez hasonló lény. Fénylett, mint az érc, s mintha tűz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, olyasminek látszott, mint a tűz. Olyan volt, mint a szivárvány, amely esős napokon feltűnik a felhőben – ilyen volt a ragyogás körülötte. (…) Négy kerék volt a kerubok mellett, mindegyik kerék egy kerub mellett, s a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit. Úgy látszott, hogy mind a négy egyforma, s mintha az egyik kerék a másikban lett volna. Amikor mentek, négy irányba haladtak, s nem fordultak meg menet közben, hanem abban az irányban mentek, amerre a fej irányította őket, és nem fordultak meg menet közben. Egésze testük, hátuk, kezük és szárnyuk, valamint a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négyüknek. Hallottam, hogy a kerekeknek ezt a nevet adták: „galgal”. Mindegyiknek négy arca volt: az első bikaarc volt, a második emberi arc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc. A kerubok fölemelkedtek; ugyanaz az élőlény volt, amelyet a Kebár folyónál volt látható.

A látható világból tíz szféra származott, más szóval a  primum mobile, az első mozgató, a csillagos menny vagy más szóval a mennyboltozat, Szaturnusz mennye, Jupiteré, Marsé, a Napé, a Vénuszé, a Merkuré, a Holdé és a Hold alatti káoszé, ami összesen négy elemre oszlik. Amihez, segítőként, tíz mozgató lélek van rendelve. Ezek pedig Hamabiel, a vezetőjük, Uriel, Zafriel, Zafiel, Camael, Rafael, Ariel, Michael, Gabriel és Samael – kik alá négy herceg tartozik, az első, aki a tüzet kormányozza, és Jób Behemótja az; a második a levegő ura, akit a kabbalisták egyszerűen csak Belzebúbnak hívnak, a legyek és más repülő gonosz dolgok urának; a harmadik a vizek kormányzója, és Jób Leviathannak nevezi; a negyedik pedig a földet uralja, és folyton-folyvást azon jár-kel, és a Sátánnak hívják.  Michael, isten koldusa, a Szaturnuszt kormányozza; Gabriel, aki isten embere, a Jupitert, Uriel, isten lova, a Marsot, Zafriel, a Nap őrangyala, Hamabiel, isten kedveltje, aki a Vénuszt kormányozza, Rafael, isten gyógyszere, a Merkur ura és Zafiel, aki isten csodálja, a Hold őre. A kabbalista kinyilatkoztatás szerint ezek a kerubok, akik a kerekek, amelyek befolyással vannak a nyolc szférára, amelyben Raziel erénye és bölcsessége található. Ennek a szimbóluma A Világ.

Amikor a kerubok járkáltak, a kerekek haladtak mellettük, amikor a kerubok fölemelték a szárnyukat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek ott maradtak mellettük. Amikor megálltak, azok is megálltak, amikor fölemelkedtek, azok is fölemelkedtek velük, mert az élőlény lelke volt bennük.

November huszonötödikén éjjel nem sokkal fél tíz előtt egy hatalmas teherszállító repülőgép, az izraeli EL AL légitársaság egyik Boeing 747-es teherszállító óriásgépe landolt a Ferihegyi Nemzetközi Repülőtér leszállópályáján. A gép érkezésére már napok óta vártak, de a pontos idejét még egy nappal korábban sem lehetett tudni. Az egyes terminált lezárták, és teljes volt aznap éjjel a rendőri és tűzoltósági készültség. A helyszínre két hatalmas emelőszerkezettel vonult fel a Kollár és Társa Maglódról. A teherszállító repülőgépből a bruttó – tehát a szállítóládával együtt mért – négyezer ötszáz kilogramm tömegű szállítmányt hidraulikus emelőkkel és két daruval vették ki. A rakodás, valamint az ilyenkor szokásos formalitások elintézése után az különös óriási csomagot szállító járműkonvoj – a Budapesti Rendőrfőkapitányság szíves közreműködése nyomán – rendőri felvezetéssel tette meg a reptér és a Budapesti Állatkert közötti utat.

A húszéves, Zafriel nevű hím orrszarvú az izraeli Ramat Gan állatkertjéből – amit a bezárt tel-avivi állatkert helyett nyitottak 1981-ben – érkezett az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által fenntartott orrszarvú-tenyészprogram keretében. A Fővárosi Állat- és Növénykert az elmúlt években jelentős eredményeket ért el a szélesszájú orrszarvúak szaporítása terén. 2007. január 23-án és 2008. október 22-én is született egy-egy orrszarvúborjú, az első és a második a világon, amely mesterséges termékenyítés eredményeképpen látta meg a napvilágot. A két budapesti születésű állat közül a fiatalabbik október elsején az athéni Attika Állatkertbe utazott, az Easy Boy nevű hím állatot pedig, amely 1983 óta volt a városligeti intézmény lakója, november 12-én szállították el a franciaországi Thoiry állatkertjébe. A most érkezett Zafriel tehát lényegében Easy Boy helyett került Budapestre. Rajta kívül egyébként jelenleg két orrszarvú él az Állatkertben, a Lulu nevű, 1983-ban érkezett nőstény, és 2007-es születésű, Lajla nevű lánya.

Az állat végül éjjel fél háromkor érkezett meg a városligeti intézménybe. A szállítás megszervezése egyébként igen bonyolult volt, mert az állat eredetileg az előző héten érkezett volna meg. Mivel azonban akkor nem tudták beládázni, el kellett halasztani a szállítást. Zafriel a megérkezés után a szavannakifutóba került, és ott ébredezett enyhe kábultságából, amit a még Tel-Avivban beadott nyugtató injekciótól érzett. Mivel az első pár napban teljes nyugalomra volt szüksége, a szavanna-komplexum orrszarvúaknak otthont adó részét átmenetileg elzárták a közönség elől. Úgy határoztak, hogy az állat viselkedése alapját döntik majd el, hogy mikortól lehet megtekinteni, hogy mikortól lehet összeengedni a többi szavanna-kifutó lakójával: a struccokkal, a marabuval, az antilopokkal és a többi rinocérosszal.