Bíró Tímea
Testében dübörgő lovak

láttam a madarakat a szemében
miután felgyújtotta magában az erdőt
nem tudtak hova repülni
a lángoló lombok szemfényvesztő ragyogásban
fogytak el egyszerűen leolvadtak az ágakról
a nehéz terheket egyenként a konyhakőre
pakolta és amíg telefüstölte az otthonát
egy-egy pillantás között felsikoltott a táj
próbáltam megmenteni néhány fenyőfát
de megélesítette a névtelenséget és
elfújta a gyertyát
később kitettem a kocsiablakon a kezem
hogy nekiütközzön és kijózanítson a szél
nem mertem hátranézni mert tudtam
hogy áll a konyhában a falnál
nem nyitja ki a száját
a madarak nem találják a kijáratot
és megsemmisülnek a drótkötélpályák