Döme Szabolcs
Fejbunker II.
A fejbunker csigaház, amit a bunkerlakó lény önmagából újranöveszt. A bunkerről beszélni nehéz. Hasonlatokkal viszont megközelíthető.
Amikor a lény éppen benne tartózkodik, nem is tud róla mondani egyetlen szót sem: ebben a témában hang nem hagyja el a száját, szavakat sem képes papírra vetni vagy szövegszerkesztőbe gépelni. Megfelelő viszonyulás hozzá tehát a hallgatás. Mégsem ez a leggyakoribb: a lény a feszítő csöndet inkább nyelvi alkotásokkal álcázza. Beszéddel leplezi fejbunkerére vonatkozó hallgatását. Annak ellenére is ezt teszi, hogy rendszeresen húzódik vissza a bunker számára áttörhetetlennek tűnő, bombabiztos járataiba, és élet idejének jelentős részét benne tölti el.
A fejbunker védelmi objektum. Ebben hasonlít legjobban a légoltalmi, földalatti létesítményekhez. A katonai bunker célja, hogy megvédje a lények testét a káros, sérülést okozó hatásoktól. A fejbunker valami mást véd. Fontos különbség, hogy a fejbunker állandó átalakítás alatt áll, szerkezete folyamatosan változik. Soha nincs kész.
A fejbunker végső soron azért van, hogy a bunkerlakó úgy érezhesse, kitérhet az ismeretlen megtapasztalásának szörnyű kötelessége elől. A lény bizonyos élményektől idegenkedik. Ezért hát készül a kitörésre, de valóságosan fél elfogadni, átélni a bunkeren kívüli területek felfedezésének izgalmát. Gyenge hozzá. Ha mégis kimerészkedik az objektumból, akkor pedig nem megy messzire. A lény és a fejbunker egymástól elválaszthatatlanok. Egyik sem létezhet a másik nélkül.
A bunkerben más az idő természete, mint odakinn. A csöndes járatokban az idő nem a megszokott módon telik: egy-egy szakasza mindig újra felbukkan, ismétlődően visszatér. A múlt fuvallata légkondicionált levegőként kering, cirkulál az épület helyiségeiben, folyosóin.Az idő, amikor kitölti ezt a masszív falakkal körülhatárolt, zárt teret, csapdába kerül és deformálódik: célirányos mozgása megtörik, összezavarodik. Talán nem is helyénvaló időnek nevezni, ami odabenn tapasztalható. A lényegét jobban leírja a megcsavarodott, kificamodott idő kifejezés. Kívül létezik az a körülmény, amit a lény a jelen előrehaladó folyamataként érzékel. A bunker a becsapdázott idő örvénylése.
A lény testének anyaga, összetétele, állapota változik. A védelmi objektum is állandó átalakuláson megy keresztül. De a test és a fejbunker változásának sebessége és módja különböző. Kapcsolat azonban mintha lenne közöttük. Ha testében a lény valami kellemetlent érez, vagy érzékeinek horizontján ismeretlen, szokatlan jelenségbukkan fel, azonnal, pánikszerűen a fejbunkerébe húzódik vissza, és jó ideig elő sem bújik onnan.
Szerkezetének egyik főösszetevőjét, a sejtet, amiből készül és folyamatosan megújul, a lény érzékszerveinek emlékezése hozza létre: elmúlt helyzetek, egymásba tűnő kép- és érzéssorozatok visszhangjai, töredékei számtalan változatban. Vagyis az emlékezés időturbulenciájából készül, mely sűrűsödni kezd, és végül a fejbunker falaivá kövül. Ahogyan a forró magma kőzetté hűl. Viszont szét is aprózódik, hogy később újra összeállhasson. Ez a fejbunker önmegújítása.
Az óvóhely létezése két részre osztja a világot. Külső és belső zónára. Veszélyekkel teli, ellenőrizetlen, tiltott területekre és biztonságos bunkerövezetre. Ha létezik bunker, létezik különbségérzet. Ha nem lenne fejbunker, nem lenne kint és bent sem.
Fontos: a fejbunker egyszemélyes. Használatára és fenntartására csak és kizárólag a bunkerlakó lény jogosult. Az, akit úgy hívunk: Én. Ha nem lenne fejbunker, nem lenne az Én.
A bunkerlakó számtalanszor elképzeli, hogy milyen lenne bunker nélkül élni. Csábító, felszabadító ez a gondolat. Azt azonban nem veszi észre, hogy ezt az elgondolást már az építmény zárt terében szívta magába.
Minden lénynek van kisebb-nagyobb fejbunkere. A lények érzékeinek emlékezése eltérő: a fejbunkernek tehát nagyon sok különféle változata, típusa, osztálya és alosztálya figyelhető meg. Egymással valódi hálózatot alkotnak, összeköttetésben állnak. A lények bennük: nem.
Minden lény a fejbunkeréből beszél. Onnan kiabál kifelé. Onnan figyeli periszkópjával a külvilág gyanús történéseit. Onnan merészkedik elő, ha tiszta a levegő. Oda menekül vissza, ha valamitől megijed.
És miután elbújt, a saját fejbunkeréről tovább beszélni képtelen.