Fenyvesi Ottó
Berényi János

¤
A világ csupa törmelék,
ődöngő, részeg hevület.
A romhalmaz tetején,
százával hullnak el
az aprószent vértanúk.
Lángolnak, mint a fáklyák.

¤
Házak levegőben.
A város eltűnt. Nincs villany,
nincs tűz, és a levegő is ritkább.
A folyam lassan kanyarog,
lehetetlen rajta átkelni.

¤
A táj idegen, ismeretlen.
A folyó felett lőpor száll.
Távol a hazától,
lovak nyerítenek.
Gépfegyver kattog,
golyót szór.
Darabokra szaggat.
Az élet egy pillanat alatt lepereg.
A fegyverek torkolattűzében
gazdátlan végtagok.

¤
Valamit még mondani akart,
de szó nélkül elment.
Virradatkor holtan találtak rá
a szabadkai határsávban,
az erdei gyalogúton,
amelyen vissza akart menni
a családjához, Kelebiára.
Úgy halt meg, mint
negyed századdal korábban
Csáth Géza.

Berényi János (Pankovich János, 1902–1944) költő, újságíró. Kucorán született. Szabadkán, Kalocsán, Baján és Pesten tanult. A Bácsmegyei Napló és a Kalangya munkatársaként dolgozott.