Fenyvesi Ottó
Kristály István

¤
Adva volt: kezdet és vég.
Adva volt: föld, levegő.
Adva volt tűz, filozófia.
Adva voltak kristályok, növények,
állatok, csillanó vizek.
Adva volt a Perint,
az évszakok járása és
a Zanat felöl érkező pajkos szellő.
Adva voltak: a tiszai pikkelyes halak,
a folyóból születő kérészek.
Adva voltak lovak.
Szépek. Pejek, kancák, tüzes paripák.
Adva volt a padéi idill, az iskola,
a Schulhoff-kastélyban eltöltött estélyek.
Felsorolni is nehéz őket.
Adva voltak a bávatag
körmenetben vonuló libák.
A trágyadombon ágáló kakas,
a malacok, a lábatlankodó cicák.
Okos kutyák. Adva volt májusfa.
A diófa árnyékában egy haldokló nénike,
egy kötetnyi próza.

¤
Sorokat találtam benne aláhúzva:
„…jól esik észrevennem a tehetséget, a nyersebb, szögletesebb, de magyarabb tehetséget azoknál, akik nem tartoznak az Azrák törzséhez. Mi, akik jelenleg a Vajdasági Írást csináljuk: Te, Szirmai, Cziráky, a két Csuka, Farkas Geiza, Herceg János, Adorján, Bógner – nem vagyunk zsidók. És mégis nívót tartunk és miénk a holnap.”
(Szenteleky levele Kristály Istvánnak 1931 márciusában)

¤
Alig virradt még, amikor felkelt.
Kiment az udvarra, a kútból húzott egy vödör vizet.
Derékig vetkőzött, majd jól lemosakodott.
Csípős hideg volt, de nem fázott.
Javában törölközött, amikor jajszóra lett figyelmes:
megjöttek az oroszok,
sapkájukon ötágú vörös csillag.
Ágyúk, harckocsit, teherautók tele katonával.
A lányok, s asszonyok fejvesztve menekültek.
Aztán jött a tizenkettedik brigád,
Julka irányításával,
a vérengző partizánbrigád.
A derékszíjukon tőrkés.
Abból a disznóölő fajtából.

¤
Moholon mozgósították a falu mind a hat borbélyát.
A helyi hatóság elrendelte, hogy egyenként borotválják meg a fogva tartott magyar férfiakat.
A hat borbély azon a szombaton a kora reggeli óráktól késő délutánig megállás nélkül borotvált. Pamacsoltak, borotváltak, mosdattak. Szünet nélkül.
Mögöttük fegyveres őr állt.
A régi borbélyok óránként nyolc emberrel tudtak végezni.
A hat borbély tíz-tizenegy óra alatt körülbelül ötszáz embert borotvált meg.
Az erősen szakállas és bajuszos foglyok közül sokan össze voltak verve, meg voltak kínozva. A borotválás a Hármasiskolában zajlott, a Tisza felé vezető úton, a templom mellett. A foglyok között volt egy lábatlan honvéd is, akinek mindkét lába lefagyott a Don-kanyarban.
Varga Lajos plébános bűne az volt, hogy virágcsokorral várta az érkező magyar katonákat. Addig taposták, rugdosták, amíg kiszakadt a hasfala.
A Szécsényi család férfi tagjai is mind a Hármasiskolába kerültek, a borbélyokhoz.
Nem tudni, hogy Varga István téglagyárosnak mi lehetett a bűne.
Némelyeket igen kegyetlenül megkínoztak.
A borotválkozás után mind eltűntek.

¤
Folyt a vér, spriccelt,
susogva ömlött a sebekből.
A lövedék átszakította a tüdő bolyhait.
Volt akit fejbe lőttek, volt akit mellbe.
Volt akit felkoncoltak.
Kibuggyantak a belek,
látható volt vese, máj, szív.
Hasnyálmirigy. Agyvelő.
Nyirokcsomó, pajzsmirigy.
Láttak olyat is, hogy szét volt hasítva,
a nyakától egészen lentig.
A szívét kitépték.
Vér spriccelt, susogva ömlött.

¤
A legnagyobb vérengzés
Csurogon, Zsablyán, Mozsoron volt.
Sorolni őket mind. Ezreket.
Sorolni fáradhatatlanul.
Nem szabad megállni:
…Varga, Szántó, Jankovits, Sípos,
Láng, Győrfi, Miovács,
Amrein, Oberreiter, Virág,
Horváth, Kiss Sanyi, Mazák,
Stein Miklós, Fleisz Miksa.
Bosnyák Jani, Hermec Antal…
Libis Pista, kinek legénykorában kiverték a szemét.
Braun Jóska a marxista tanító,
aki zsidó lányt vett feleségül.
Nem halt meg mindjárt.
Elmászott a kerítésig,
onnan kiabált segítségért.
Máshol karóba húzták a papot.
Gőzölögtek, füstöltek a földek.
Halomba feküdtek a hullák.
A trágyadombokba lettek elásva,
dögkutba bedobálták őket.
Bezdánnál a Dunába,
Adorjánnál a Tiszába.
Zomborban nyakig földbe ásták,
majd tankkal eltaposták az embereket.
A bácskai svábokat a gákovói lágerbe vitték,
ahol éhen haltak mind.

¤
A tanár úr mondani próbált valamit.
De elcsuklott a hangja.
Fellökték, a porba tiporták,
a szemüvegét eltörték, megrugdosták.
Kezét dróttal hátrakötötték.
A szerb iskola pincéjében tartották fogva.
Heib Jánossal együtt Kikindára vitték,
hogy meddig értek, nem tudja senki sem.
De tény: a keresztúri vasúti átjáró mellett
van egy tömegsír.

Kristály István (Vető György, 1890–1944) író, tanár. Szombathelyen született. Tanítóképzőt végzett Csáktornyán, az I. világháborúban Orosz fogságba esett, négy év után szabadult. Pécsre került, majd a Vajdaságba emigrált. Padén tanító és iskolaigazgató volt. A második világháború végén szerb partizánok valószínűleg kivégezték.