Kántor Zsolt
Felpattant kavics

Túl egyszerű arc. Mondja a divatdiktátor. Akár egy dobókocka. Mintha létra volna a tudatában s ott járkálna egy szűnni nem tudó gondolat. Az ember kitalál magának egy olyan lényt, aki nem akar azonosulni vele. Megfigyeli, miként bonyolódik a jelleme. Ha belelát az animációba. A körülmények ráfonódnak a habitusára. Ezt a szakaszt ő sem hagyhatja ki. Majd a relációkat iktatja új rovatba. Attraktív, teátrális szó-panelekkel bíbelődik. Az agresszió és a Szép összeér benne. Banánpálma alatt alszik el a manöken – és tamariszkok között ébred. Egy gyík futkosása két tenyér között. Rizs és acetilén. Pagoda. Moszkitó-háló. A holdudvardudvák kiszaggatása a megismételhetetlen éjszakából. Naturalisztikusan szürreális! Felpattant kavics. Ablakon lefolyó nappal.