Kántor Zsolt
A könnyező szék

Gubis Misi emléke

Elhervad a hó. Ahogy Hanzó Ildikó aposztrofálja a felfedezés örömét. A hajnal egy teli pohár. Keresztbe repedt vallomás. Egész életünk ágyban játszódik, fészkekben, búvóhelyeken. A falon egy puska lóg, logó. Nem sül el. Kiszínezem egy filccel. Majd a tenyeremre festek egy vércseppet. S akkor bejön a szobába egy szék. Leül az asztalhoz. S a karfájával nézi a függönyön mászó pókot. Majd könnyet ejt, amikor a háló elszakad.