Kántor Zsolt
Gyűrt zsebkendők tunkolása sárga és kék festéktócsákba

Hantai Simon emlékére

„Zene, ami hallgat.” A szürnaturalisták elődje, mondták róla, de, annál sokkal több. A szürmodern pápája. Elásta a képeit a kertjében hatvanévesen, jelezve, hogy felhagy a festészettel. Majd néhány év múlva kezdte kiásni némelyiket, mert nem bírta elviselni, hogy nem csinál semmit. Akril vagy akvarell: mindegy mi volt az anyag, a mód, a mű lebilincselő és szerves entitásként talpra állt és menni kezdett, akár egy jóságos gólem. Üdv, emlék. Jöjj, hajnali pára! Mártsd bele kék festéktócsádba összevérezett zsebkendődet. És kenj a mindenségre egy kis mézet.