Lázár-Szűcs Anikó
Autoprotrait á Bordeaux

Reggel felébredsz,
igazítasz a világon
– egy lökés,
pörögjön,
félrecsúszott tengelyéről az éjjel,
s vele te is.

Megindulsz.
Hátadon
a szennyes évszázad
magányát cipeled.
Attól a sírógörcs,
attól köpsz vért
meghatóan, ostobán.

Oly szépen hasadsz,
zúzódsz,
s csak önmagadba ütközöl
a macskaköves úton.

Érted már –
a föld nem szül
új hazát neked.
Te lehetsz a teremtőd,
a megváltód.