Törteli Réka
minden mozog

fehérre meszelt szobában ülnek
az egész részei
penészes kenyeret és szitkokat röpítenek egymás feje felé
megrágott húscafatokat köpködnek a másik elé
lassan beteríti őket a homok
durva szemeket morzsolgatnak
az ősi erőt elnyelte a halványbarna mindenség
csak a sodródás örök
hiába fenyeget a kiszáradás
a vízcseppek bölcsességét kikerülve
ülnek tovább és
tovább