Makropolisz/Tuvalu 4/5.
Snježana Rončević
Forrás

A forrás vagy. A csíra. Folyó vagy. Vagy az egy. A tenger. Vagy a sokaság. Az óceán. Az apeiron.
Mind a víz. Az emlékezés hona, az utazó genealógiájából, a vízből látok, az idő (tlen) óceán ra,
kőnyomattal készült jegyzet, egy velem, veled és minden porrálevésünkkel egyidős fényképen
arc nélküli folt. Óceán a bádogdobozokba zárt, a síksági diófa árnyékába elásott valamennyi már
elfeledett vágy is. Ott sajátítottam el szorongva és növekedve a litográfiát, ki a földnek pontja,
Potato Pointon, a Föld legnagyobb szigetén egy kőpontra állva. Ott oldódott meg először köldökzsinóromon a csomó. És ez vízzel a kőre íratott. A morzsa, amelyet szültem, most elszórja
fűcsomóénem, bejegyzést hagyva a kör végén. Meghétszerereződünk ílymód, akiket kerülőúton a dióhéj
elhozott. A világ mindújra kezdhető, hiszem, visszaolvasva ezen sorokat.

Beszédes István fordítása