Snežana Bukal
Leszbosz-sziget

Tudjuk róla, hogy gyermekét
A szigetnél az alma virágánál
És minden istennél jobban szerette
Hogy utas testvérének nyugodt tengert
Sima utat kívánt
És örömöt a rá várakozónak
Lakjon az bármely vidékén a Földnek.

És ahogyan ez a kéz írni tudott!
A halál pillanatáig egészen!
Amelyről azt tartotta rossz
Mert ha jó volna mondta
Halandó lenne mind az isten is
Nem egyedül csak mi.

Meggyőződésem, hogy inkább az örök halált választaná, semmint, hogy szembesüljön azzal, ami most ott, Leszboszon történik, semmint, hogy meghallgassa a hírhozót: ezrek és ezrek a táborban, családok, magányosok, férfiak, nők, szüleiket elvesztett gyermekek, ki felnőtt kísérővel, ki pedig egyes egyedül. A szigetre csak a Vörös Kereszt és az Orvosok Határok Nélkül aktivistái léphetnek be. Töméntelen ilyen-olyan betegség, törés, seb, gyomorbántalom. Nagy fájdalom a szigeten.

Március 25., Vlissingen, Zeeland, Északi-tenger

(Fordította Beszédes István)