N. Czirok Ferenc
A szökőkút
Kísérleti (abszurd) színjáték

SZÍN: Park, nem működő szökőkúttal. A szökőkút kerek, a medence falán körben ülnek a szereplők.
Tizenöt és harminc év közöttiek, egy szereplő kivételével, aki negyvenöt éves. Ő Kúlpapa.
Játéktér a szökőkút és medencéje, illetve a körülötte levő tér.
A szökőkút kőfalán jól láthatók a sárgásbarna vonalak és csíkok, a valamikori vízcsorgás nyomai.
Kezdőkép: pirkadat, majd oldalról bekúszó reggeli fény. Háttérképnek ajánlott a park ősszel.
A szereplők karaktere, entitása, szemlélete mondanivalójukból illetve cselekedeteikből derülhet ki.
Ha a rendezői koncepció úgy kívánja, a szöveg bővíthető a játék szellemében.
A szereplők cselekedete abban merül ki, hogy mobiltelefonjaikkal vagy táblagépeikkel foglalkoznak, szórakoznak, figyelmet sem vetve a „külvilágra”. Mai megfogalmazásban: elvannak a kütyüjeikkel.

Szutymó a medence szélén ül, Dumás érkezik.

DUMÁS: Heló, Szutymó!
SZUTYMÓ: Csá!
DUMÁS: Most jöttem!
SZUTYMÓ: Ja.
DUMÁS: Mikor jöttél?
SZUTYMÓ: El sem mentem!
DUMÁS: Jól aludtál?
SZUTYMÓ: Aha.
DUMÁS: Nem vittek be?
SZUTYMÓ: Nem jártak erre, amúgy meg a medencében nyújtóztam.
DUMÁS: Valami más?
SZUTYMÓ: Tökuncsi, a nyár is elhúzott!
DUMÁS: Mihez kezdesz?
SZUTYMÓ: Nem tom, na haggyá’ már!

Dumás leül Szutymó mellé és érintőképernyős mobiljával foglalkozik. Szutymó táblagépen dolgozik. Pár perc múlva Csömörke (lány) érkezik, okostelefonnal a kezében.

CSÖMÖRKE: Helóka, mizus!? (A fiúk bólintanak, legyintenek.) Akkor okés, leülök.

(Dumás mellé ül, mindnyájan a kütyüre figyelnek. Két perc múlva Dumás megszólal.)

DUMÁS: Miért vagy te, Csömörke?
CSÖMÖRKE: Kis butus, hát az ősöktől meg a narratívától!
DUMÁS: Hogy mitől!?
CSÖMÖRKE: Nem akartalak megbántani, azért!
DUMÁS: Miért bántanál?
CSÖMÖRKE: Küldöm sms-ben.
DUMÁS: Rendben. (Hangosan olvassa az sms szöveget.) Azt mondod, amit hallottál, de nem tudod, igaz-e! (A lány felé fordul.) Figyu, Csömörke, én szeretek dumálni mindenkivel, de élőben! Fogod?
CSÖMÖRKE: Nem is tudom.
DUMÁS: Mit nem tudsz?
CSÖMÖRKE: Azt, hogy vágod-e, amikor szövegelek!
DUMÁS: Én mindig figyelek!
CSÖMÖRKE: Rám sohasem figyelsz! A múlt héten is, azért a kék szemű, fekete bigéért voltál oda!
DUMÁS: Mert jól dumált. Szerinted?
CSÖMÖRKE: Szerintem klasszikus, nem cool!
DUMÁS: Te mit szeretnél?
CSÖMÖRKE: Szabadságot, függetlenséget!
DUMÁS: Mitől is?
CSÖMÖRKE: Ettől a körtől, a szökőkúttól, a medencétől!
DUMÁS: Mi köt ide?
CSÖMÖRKE: Te meg a Szutymó! Meg a szökőkút, meg a park, meg a fák, a padok, meg a sétány…

PULI: (Hirtelen befut.) Vaúúú, láttátok?
SZUTYMÓ: Kellett volna, mi a szart?
PULI: Mi a szart, az nem zavart, ami az útkeresztnél történt? Kutyát gázolt egy autós, és lelépett!
SZUTYMÓ: Lehet betépett.
PULI: Nem tépett, lépett, elhúzott!
DUMÁS: Mit csináltál a kutyával?
PULI: Hogy én! Semmit.
DUMÁS: Te is lehettél volna!
CSÖMÖRKE: De hiszen, ő ember!
PULI: Az ám, csak ti hívtok Pulinak!
CSÖMÖRKE: Mert olyan hűsi vagy, meg vigyázol a csajokra!
SZUTYMÓ: Mért nem nézitek meg azt a dögöt? Talán állatorvoshoz kellene vinni!
PULI: Azt kellene?
SZUTYMÓ: Azt.
PULI: Csömörke, segítesz?
CSÖMÖRKE: Miért pont én?
PULI: Mert te vagy itt egyedül nő!
CSÖMÖRKE: Ja, akkor megyek!

(Puli és Csömörke el. Kanóc és Szerényke jönnek egymás mellett. Tekintetük a kütyükön. Szerényke megbotlik Dumás lábában, elesik.)

SZERÉNYKE: (Még a földről) Ne haragudj, Dumás!
DUMÁS: Ugyan, nem történt semmi, csak nem néztél magad elé!
SZERÉNYKE: Az lehet, csak tudod…
SZUTYMÓ: Kanóc, segítsd már fel!
KANÓC: Én!?
SZUTYMÓ: Amúgy együtt lógtok.
KANÓC: Nem is, csak mindig csendesen mellém szegődik!
SZUTYMÓ: A fene egye meg, ismét én vagyok az ügyeletes segítő! Na, add a kezed!

(Kezét nyújtja és felsegíti Szerénykét, azután mindannyian helyet foglalnak a szökőkút
falán. Más fiatalok is érkeznek, egyenként vagy kettesével. Senki sem beszél, csendben leülnek vagy állva maradnak, és okoskütyüjeiken működnek. Múlik az idő. Később Kúlpapa érkezik, hímzett
tarisznyával a nyakában. A tarisznyát, részben széttárt magazinnal takarja. Kúlpapa körbejár, helyenként csomagolt cukorkát ajándékoz.)

KÚLPAPA: Vágod, haver?
HAVER: Ja.
KÚLPAPA: Kicsi lány, édesség? (Kicsi lány fel sem tekint, csak a markát nyújtja.) És a hálavers?
KICSI LÁNY: Áldmegistenkúlpapát!

(Kúlpapa, ahogy halad körbe-körbe, úgy hangosodik a hálavers, ritmikusan, szinte kórusban, majd hirtelen abbamarad.)

IFJÚ KÖLTŐ: Folytassátok, folytassátok, boldogságon kívül mit kívántok!?
Kinyílnak ma mind a virágok, s szabadulnak majd a világok!
Hiszen nem vagytok ti vakok, de ha kell, én is odabaszok!
Áldd meg, Isten a szökőkút népét, mert elvérzett egy képért…

SZUTYMÓ: Nem vagy te költő, hallod-e! Pénzed se nincs, hogy költekezz, ám költözhetsz, anyádhoz vissza!

(Puli befut Csömörkével. Lihegnek, zihálnak.)

CSÖMÖRKE: Szegény állat, szegény kutya…
SZUTYMÓ: Mi bajod? Puli itt van, csak nagyon liheg!
CSÖMÖRKE: Nem a Puli, nem ez, a komondor!
SZUTYMÓ: Láttad?
CSÖMÖRKE: Nem, azt nem…
SZUTYMÓ: Akkor, mi van?
SZERÉNYKE: Talán elsétált a saját lábán!
CSÖMÖRKE: Az nem lehet, elütötték!
IFJÚ KÖLTŐ: Az nem lehet, ilyen nincs! Nem üthetnek el egy kutyát, csak azért mert a Szökőkút egyik mellékszereplője! Ez felháborító, sőt... hovatovább... ez egy gaztett, sőt gyilkosság! Én tudom, én érzem, én átélem, Én vagyok a Végzet Tolla! Én ezt nem hagyom, én ezt megírom, sőt meg is rajzolom!
SZUTYMÓ: Mért nem fotózkodsz? Készíts egy szelfit!
Ifjú költő: Igazad van, Szutymó! Szelfit készítek, egy egész sorozatot! Már látom is a Fészen, képaláírás: idézet az Ifjú költő verséből!

(Néhányan megtapsolják, majd szétszélednek.)

KANÓC: Na, láttátok!? Mondtam, hogy megtapsolják! (Nemi szervét emelgeti, simogatja nadrágján keresztül, közben szexmagazint lapozgat.) Húú, de megdugnám! Meg én, a mamáját is, húúú! Szerényke, téged még nem dugtalak meg!
SZERÉNYKE: Ugye viccelsz? Tudom, hogy csak viccelsz, mert különben utállak, de nem is, csak nem jössz be nekem, tudod, és bocsi!
KANÓC: Nem kell bejönnöm hozzád, a lakásodra, bárhol elintézhetjük!
SZERÉNYKE: Mégsem! Tudod, van egy barátom, ő nagyon rendes, mindig felkészít.
KANÓC: Felkészíteni, díszíteni, cicomázni mint a karácsonyfát? Az nekem nem megy, de figyu, látod azt a csajszit a sétányon? Hűűű, de megdugnám!
SZERÉNYKE: Kanóc, te a seggedben hordod az eszed? Ő a polgármester felesége!
KANÓC: Naná, kisanyám! (Kanóc énekelve távozik.) Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret…

(Vidéki jön, kukucskál, leskelődik, körülnéz. Szutymó észreveszi, a háta mögé lopakodik, rákiált.)

SZUTYMÓ: Ki vagy-e te, mitakarsz!?
VIDÉKI: Ne... nem takarok semmit... csak hát főgyüttem.
SZUTYMÓ: Főgyütté ! Mi vagy te, daganat?
VIDÉKI: Há hallottam… há hogy…
SZUTYMÓ: Mit hallottá?
VIDÉKI: Hogy buli lösz!
SZUTYMÓ: Mi!?
VIDÉKI: Buli lösz a szökőkútná.
SZUTYMÓ: Anyád!
VIDÉKI: Borbála.
SZUTYMÓ: Borbálba?
VIDÉKI: Az, főgyüttem a bálba, mer hogy monták, bulibál lösz a szökőkútná.
SZUTYMÓ: Okostelód van-e?
VIDÉKI: Van hát!
SZUTYMÓ: És?
VIDÉKI: És mi?
SZUTYMÓ: Nem látom, nem használod.
VIDÉKI: Itt van a zsebömbe. (Zakója belső zsebéből előveszi.)
SZUTYMÓ: Azta, öcsém, ez má visít!
VIDÉKI: Ja, van benne mindenféle zene, csengetyű mög sziréna.
SZUTYMÓ: Öcsém, ez a legújabb model! Na gyere, tartok neked egy magasiskolás kurzust, seperc alatt diplomás IT lesz belőled, és te leszel a legjobb cimbim!

(Szutymó Vidékit a háttérbe vonszolja.)

VIDÉKI: Nálunk bim-bam!
SZUTYMÓ: Nem baj, öcsém.

(A játék folytatódik, igazából senki sem figyel a másikra. A kütyüjeikkel vannak elfoglalva, időnként hangosan kommentálják a Facebook eseményeit. Kanóc és Szerényke kerül az előtérbe.)

KANÓC: Figyu, Szerényke! Te olyan lehetsz, mint a rizses csokoládé! Finom, édes, és ha beléd
hatolok, ropogsz.
SZERÉNYKE: Nem fogsz belém hatolni, nem vagy a zsánerem!
KANÓC: Honnan szeded ezt a zsáneret?
SZERÉNYKE: Az anyutól, te disznó!
KANÓC: Még nem próbáltad, nem tudhatod, milyen finom a szexuális harapásom! Ismerek pózokat, és nyalni is tudok!
SZERÉNYKE: Izgis lehet!
KANÓC: Na!
SZERÉNYKE: Mit na?
KANÓC: Akkor dugunk?
SZERÉNYKE: Persze, ha bedugod a farkad a szökőkút falába, megígérem!
KANÓC: Ha így megkaplak, örömmel!
SZERÉNYKE: Akkor rajta, ha megteszed, én állom a szavam!

(Kanóc lassan átmászik a medence falán ülők között. Figyelmesen körüljárja a szökőkút terméskő burkolatát. Lehúzza nadrágja cipzárját… és úgy marad.)

SZUTYMÓ: (Kiugrik a csoportból.) Figyelem, emberek, ez kinek jó? Ez nincs rendjén! Ez természetellenes! Ez Isten-ellenes. Ez antiszemitizmus! Ez fasizmus! Ez minden, csak nem az, amit én akartam! (Időközben az ülő szereplők felállnak, továbbra is csak a kütyüjeikre figyelnek.) Menjünk, barátaim, menjünk, hölgyeim és uraim! Induljatok ti is, elvtársak a szabadságért, a jogokért, a tiszta vizekért!

(Ettől kezdve a szereplők körbejárnak a szökőkút körül. Telefonjaikat és táblagépeiket a fejük fölé emelik, mintha transzparenseket hordoznának és skandálják:)

TÖMEG: Tiszta vizet akarunk! Tiszta vizet akarunk! (Közbekiáltások:) Tisza vize legyen tiszta! Körös, Maros… legyen takaros! Tiszta vizet akarunk! Duna vizén lefelé úsz a ladik! Tiszta vizet akarunk! (Közbekiáltás:) Dráva, Száva, nyomd anyádba! Tiszta vizet…
HANG 1: Aranka, Aranka, ne hagyjátok Arankát!
HANG 2: Ki az a bige?
HANG 1: Bánsági folyó, te tuskó!

TÖMEG: Tiszta vizet akarunk! A kőfalból is vizet fakasztunk! Hogyha az kell, kaparunk, hogyha az kell, kaparunk! Tíz körmünkre ég a munka, tíz körmünkre ég a munka!
HANG 3: Én nem adom! Tíz körmömet nem adom, hogyha kell, hát tagadom, de a tiszta vizet akarom!
TÖMEG: Tiszta vizet akarunk! Senki másnak nem adunk! Tiszta vizet akarunk! Senkinek sem tartozunk!
KANÓC: Éljen a szabadság! Húú, de megdugnám!
DUMÁS: Emberek, meg kellene beszélnünk!
CSÖMÖRKE: Függetlenség, egyenlőség!
VIDÉKI: Nem értem én, mi készül! Én csak bálba gyüttem, de asszem, szülőm izgul... végül!
CSÖMÖRKE: Tiszta vizet a szülőknek!
SZERÉNYKE: Tíz, tíz, tiszta víz!
SZUTYMÓ: Vesszen a retró, vesszen a fater! Vesszen minden Alma Mater!
TÖMEG: Vesszen alma, vesszen fatörzs!
SZUTYMÓ: Vesszen minden törzs gyökeres!
DUMÁS: Az is, aki reményt s hitet keres?
SZUTYMÓ: Vesszen mind, aki a reménytől veres!
DUMÁS: Hiszen, te vagy Szutymó, itt a legveresebb!
SZUTYMÓ: No neeem! Én vagyok, aki mindig hazavár titeket! Én vagyok a szökőkút gondnoka!
DUMÁS: Ezért lehet eggyel több a lázadás oka!
SZUTYMÓ: A tüdőm kiköpöm, s a tököm is elsorvad, mennyi mindent megteszek értetek és napokig várok rád egyedül, hogy visszajöjj a sivatagból!
DUMÁS: Miről szövegelsz, miféle sivatag!?
SZUTYMÓ: A pusztáról, hol bujdosol!
DUMÁS: Én nem bujdosom!
SZUTYMÓ: De igen, lélekben, és követed a lángoszlopot!
DUMÁS: Mindent összezagyválsz Szutymó, Isten bocsássa meg neked!
SZUTYMÓ: Figyuzz ide, Dumás! Lélekben a lángoszlop, az egy másik dimenzió! A szökőkút itt van. Látható és tapintható. Légyszi, beszélj róla az embereknek!
DUMÁS: Hülye gyerek, itt senkit sem érdekel a beszéd!
SZUTYMÓ: Ha nem beszélsz, hazamennek, és akkor nem lesz buli!
DUMÁS: Te is tudsz beszélni, az imént már majdnem szavaltál.
SZUTYMÓ: Senki sem hallgat a gondnokra.
DUMÁS: Miért nem próbálod meg? Menni fog!
SZUTYMÓ: Szoríts nekem!
DUMÁS: Rendben.

(Szutymó elhelyezkedik a játéktérben. Felemeli bal kezét, a béke jelét mutatja, jobbjával gesztikulál.)

SZUTYMÓ: ÉN… én… ide figyuzzatok!
KANÓC: (A szökőkútból.) Nyomjad, Szutymó!
HANGOK: Szutymó, Szutymó!
SZUTYMÓ: Én, Szutymó, a szökőkút gondnoka, megígérem nektek, működővé teszem a szökőkutat, és tiszta vizet öntök a virágokra!
KANÓC: (Közbekiált.) A pohárba! Tiszta vizet a pohárba!
SZUTYMÓ: Az kevés! Én nem érem be kevéssel! Én idehozom nektek a Duna vizét! Ide hozom az összeset, Németországtól a Fekete-tengerig! Én, Szutymó azt is megígérem...

(Szutymó szavait elnyomja a tömeg skandálása.)

TÖMEG: Tiszta vizet akarunk! Tiszta vizet akarunk!

(Közben megérkezik Kúlpapa, és marékszámra szórja a „cukorkát” a tömegbe. Dumás, Szutymó fülébe súg.)

SZUTYMÓ: Elvezetlek titeket, csak mondjátok meg, hova! A forráshoz vagy a tengerhez!?
HANGOK: A forráshoz! A tengerhez! A forráshoz! A tengerhez!
SZUTYMÓ: Irány a tenger! Kövessetek!

(A szereplők továbbra is körbejárnak a szökőkút körül, közben skandálnak. Fokozatosan zene nyomja el a szereplők hangját. A játéktér elsötétül. Amikor a Szín kivilágosodik, Kanócot látjuk, megmeredve a szökőkút tetején. Maszkot visel. Dumás a medence falán ül.)

KANÓC: Szólnál a mentőknek, kérlek!?
DUMÁS: Hű, de finom lettél, kérlek!
KANÓC: Nem baj, szépen kérlek, tiszta szívből!
DUMÁS: Még gondolkodom!
KANÓC: Ne már, húsz órája szenvedek ettől az álarctól! Mintha hozzám nőtt volna, nem tudom levenni!
DUMÁS: Járni tudsz, besétálhatsz a legközelebbi kórházba.
KANÓC: Azt hiszed, itt ücsörögnék a kút tetején, ha járni tudnék? Megmeredtem ember, lebénultam! Kérlek, segíts!
DUMÁS: Elárulnád, mi a gyomorbántalomnak tetted fel azt a maszkot!?
KANÓC: Nem én tettem fel. Valahogy rám került. Akkor vettem észre, amikor mindenki elment Szutymó után.
DUMÁS: Ha nem vetted volna észre, a buliban többen álarcot viseltek!
KANÓC: De nem álarcos bál volt, és ők hogyan vették le!?
DUMÁS: Nem vették le, úgy követték Szutymót.
KANÓC: Te miért nem mentél?
DUMÁS: Nem tudom. Nem vagyok béna, de képtelen vagyok felállni!

(Szerényke sietve jön, okostelefonnal a kezében. A mobilra figyel, nekimegy Dumásnak, és az ölébe pottyan.)

DUMÁS: Szerényke!? Jól bejöttél!
SZERÉNYKE: Igazán? Ezt nem csak úgy mondod?
DUMÁS: Kiütötted a kezemből a telót!

(Szerényke továbbra is Dumás ölében marad.)

SZERÉNYKE: Jaj bocsi, talán dumcsizhatnánk egy kicsit!
KANÓC: Szerényke, segíts, kérlek! Lebénultam, hívd a mentőket, légyszi!
SZERÉNYKE: Én? Hol van Szutymó?
KANÓC: Ugyan már, béna vagyok és csurom vizes a seggem!
DUMÁS: Ne túlozz, Kanóc!
KANÓC: Esküszöm anyámra, apámra, esküszöm a szívemre! Működik a szökőkút!
SZERÉNYKE: Akkor csoda történt!
DUMÁS: (Szerénykéhez.) Megnézzük?
SZERÉNYKE: Nézzük meg!

(Szerényke kimászik Dumás öléből, és mindketten felállnak. Egy ideig a szökőkút medencéjébe bámulnak.)

SZERÉNYKE: (Felkiált.) Srácok, itt egy hulla, arccal lefelé! Szegény belefulladt a szökőkútba! Nézd már, Dumás, ez nem a Szutymó!?
DUMÁS: (Megfordítja a hullát.) Nem, ő nem Szutymó. Ő Kúlpapa!
SZERÉNYKE: Akkor hol van a gondnok? Hol van Szutymó?
KANÓC: Útban a tengerhez!

(Messziről mentő és rendőrautó szirénája hallatszik.)

DUMÁS: Lelépsz velem, Szerényke?
SZERÉNYKE: Hozzád?
DUMÁS: Akár hozzám is! (Szerényke belekarol Dumásba, és elindulnak)
KANÓC: Könyörgöm, ne hagyjatok itt egy hullával! Ha leléptek, én mindent elmondok! Esküszöm a szívemre, mindent elmondok!

(Szín elsötétül. A sötétben villogó kék fények, és a szökőkút csobogásának hangja fokozatosan erősödik.)