Halmosi Sándor
Júlia szépleány

Tudom, vőlegényed van, ki majd
gondodat viseli. Hogy kerek és szép
életed lesz, hogy benned is istenvér
folyik. Féltelek. Mégis.

Nem ismerlek. De úgy van az, lehet,
hogy az élet szép. Mert vérzik.
Mert menteni kell, mert minden nap
emelgetni.

És akkor úgy lehet tenni, mintha.
Mintha most indult volna az egész
Mintha mindig is így lett volna.

És nincs gyalázat
És száz ibolya köti a földet
szőnyeggé alád.