Kormányos Ákos
Mellkasomban a tér

Én sem tudok aludni.
Mellkasomban a tér kicsinek bizonyul.
Szívem apró lépésekben növi ki helyét.
Megfeszül a szívburok, szétreped a rekeszizom.
Lassan behasad a mellhártya, és a tüdőm szétömlik testemben.
Megreccsennek a bordák,
és az egyre növekvő szív belefurakodik garatomba.
Megtelik az üreg, és egész testem remeg.
Hányni szeretnék, de ez a túlterhelt rendszer
már nem képes kiengedni a felesleges anyagait.
Mellkasomon a pórusokon keresztül szöknek
belőlem nedveim. Az izzadság, a vér. A hártyák és szervek vize.
Agyamnak hiányzik az oxigén, és az ájulás előtti
végső löket adrenalin még egy kései ötletet,
reményt kelt bennem.
Behunyom a szemem, és arra gondolok,
hogy itt fekszel e rázkódó test mellett.
Átkarollak, és egy őrült önkívületével
és erejével szorítalak magamhoz.
A nedvek pórusaimból testedre csöpögnek,
és bőröd átereszti molekuláimat.
Ugyanígy engedlek magamba én is.
Túlcsordulsz magadon, és ahogy bőrömhöz
érnek nedveid,
csillapodik gyulladásom.
A rend lassan helyreáll.
Elalszunk.