Sinkovits Péter
Szabad járás

A másvilágon,
ha villámlik,
szabad-e fa alá állni?

Vagy ott már feltétlen a biztonság?

Elménkben kinyíló
emlék-fiókok,
mint a sarki boltban
Galsa úr fűszeres dobozkái.
A tévedéses saját-lét kiömlő zavara.

Zuhanórepülésben a felhőtekintetű,
csontsarus balerinák
meg a suttogó kőangyalok;
szétlebbenő függöny mögött
az új való.
Vagy csak a vajákos látszat ismét?
És átkarol-e még a vállra omló vágy,
midőn megdicsőül minden,
amire rátekint.

A tengerhullámokon sikló
fényreklámok által vezetve
fékjeimet most meglazítom,
s az eltévedt naszádok
mind körém gyűlnek majd,
a fedélzetmesterek szintén,
s partra érve a kellő időben szólok,
ha elkezdődhet végre a kerti ünnepség.