Bartha György
sóhaj

nézem az ablakot odalépek
figyelem az utcát hiányoznak az
emberek bár már vagy még virul a zöld
s ha mégis akad ki némán tovasiet
mind egyenarcú mint a szomszédos
vasedénybolt kitelepített csillogó
egymásba csúsztatott
vödrei így hát nem tudni van-e köztük selejt
az árut összefogdosni tilos
hirdeti egy szomorú felirat de minek is
hetek óta eső sem esett
kinézni nem is érdemes
visszalépek s egy elhasznált szivaccsal
megkísérlem letörölni a leheletemet