Lázár-Szűcs Anikó
András

Jaj, de jó vagy,
nevet,
és betölti a szobát
Kosarat fon,
seprűt köt
Él, tanít –
egészen addig, amíg majd nem
Hogyan leszünk ekkorák
Hová fogynak sejtjeink
Mivé válnak
az évtizedek
millió jóságos gondolatai
Sok naptár
piros vasárnapját
töltik ki –
rántott húst,
csengőszót,
a tenger hullámai közé
szorult néma, fenyőízű ringatást
Menjek ki már a vízből
Nem fázom
Ő akkor is betakar