Vasa Pavković
Pihenőhely*

1.

Régi tervem,
hogy egy derűs reggelen,
a város leghalkabb neszétől is távol,
a vadontáj kapuján belépek.
És egy hídon
a kikövezett falusi út
fordulója felett,
szótlanul
megállok.

És íme, itt vagyok.

Levegőt is alig veszek,
ki ne kezdje
ezt a tényt
a kétely.

2.

A levelek itt sötétszürkék,
akár a tejes virágok felett
csapongó
lepkék.

Szellő neszez az ágak között.

Amit csak lehet, lecsitítok,
hogy a nyugalom – a szívig elérjen.

Borzongást nem érzek; könnyed a szél,
és a folyó illatát hozza.
– A folyót pedig Dunának hívják –
némi erőfeszítéssel tudom csak
megnevezni…
– Duna… – ismétlem
kétkedve mind
a hangban.
– Duna…

3.

Az ösvények pereme összeér,
a keréknyomon
fűcsomó-
álca.

Az egész kézirat
öröktől való,
s olvasható volna –
mégsincs aki figyelmezne rá –
legfeljebb részeg tekintete
annak, aki magányos? egykedvű?
ábrándos vagy ábrándját vesztett.

Mi a különbség a kettő között?
Nem tudom…
Meglehet, semmi.

A csapás meg
jobbra fordul, egy földhalmon
előttem három gombaszerű
pecsét.

4.

A reggeli ragyogásban
a spirállépcsőn felkaptattam
a citadella magas tornyának
tetejére.

Messze, a Dunán
és az elöntött erdőn túl,
a távolban nyújtózkodott
a síkság.

Háborús időkben
hasznos a városban
tartani szeretőt,
jut eszembe az egyetlen mondat
amit negyed évszázada halott apám
rám hagyott.

A tekintet fürkészi
a zöld jelenést, a tájat,
akár a szajkót látna, amint az
magasba lendül – mintha
nem volna teljesen hiábavaló
jelentést tulajdonítani
a képnek vagy a szónak.

5.

Az idő kedvez nekünk, süt a nap.
Beszélgetéseink, a klasszikusokról
vagy a sörmérésről
szóló fecsegés szórakoztató,
mert nincs benne hangsúlyos párhuzam,
nem mutat túl önmaga
puszta, frappáns történet-voltán.

Az idő ma kedvez nekünk.
És holnap? Vagy holnapután?
Vagy hat hónap múlva?
És azon túl...?

Egyfajta történet ez is...
Valamiről, ami mégsem
akármi.
Legalábbis így tűnik ez most,
ebben a pillanatban.

6.

Szavak! A szavak oly kicsik, oly aprók,
képtelenek megragadni
a világot, a világ egy darabját,
a darab részletét,
a részlet részletét, a másik szót.

Fordította Beszédes István

* A Na odmorištu c. kötetből (Narodna biblioteka „Stefan Prvovenčani”. Kragujevac. 2019.)