Törteli Réka
Landolás

egyszer csak eltűnik a nyárfasor
összecsuklik a térd a peremvidéken
széthordott erdősávok mellett
nyargalok magam után
a beszűkült látótérben
kavargó por íze a nyelvemen
előttem csap le a rétihéja
a rágcsálók gerince halkan roppan
bár minden olyan egyszerű volna
mint az a landolás
mikor a gyilkolás csak ösztön
nem pedig élvezet
minden így működne
ennyire tisztán ahogy teremtetett