Balogh István
Sánta kísértet szivarra gyújt uszodában

apró lánykák ugróiskolában táncolnak szemüket
tisztára mosták kora őszi szellők és kékítőt
legelő bolyhos bárányfelhők
napsugár csillan pilláik rezdülésére aranymálinkók
zárják túltömött kofferjeiket
ráülnek a kilógó nyári sárgás füttyök Schubert-fodrára
uszodánk víztükre batyuba rejti Cicelle kéjes nyújtózásának
csuklópattogásait halovány Hold
habzsolja örök takácsnő zenélő mellének ár-apály táncát
kész lesz egyszer az a dallamból szőtt tiszavirágszárny
királylány szűzi hálóköntösét tépi szét
ügyeletes csibor az úszómedence vizét nyelő gyékényes
tavacska legnagyobb rablója kézcsuklóján később
terem majd békalencséből szőtt béklyó
erről csak a sánta kísértet tud ő olvassa Tarot-kártyából
ki kezére ki nyakára kerül hurok
ám e pillanatban szelíd szivarra gyújt elégedetten pöfékel
néhány perc béke aztán összedűlhet e korhadt félszer
tudatunk fölött kisérteni visszajárunk

2021. október 16.