Takács Nándor: János könyve
János könyve

Anyám arra kért, mondjak el
minden este egy imát. Ilyesmibe
nem szívesen ártanám magam.
De látom, ahogy nyári éjszakákon
villódzik az égbolt, és tudom,
hogy fejünk felett a sötétben
ijesztő felhők vonulnak el.

Napközben alszom. Nincs az utcán
keresnivalóm. Az emberek szava
mit sem ér. Hullott gyümölcsöket
válogatni alkonyatkor, és megmosni
őket a kút csillagos vizében:
akkor jön el az én időm.

Zaklatott álmok ébresztenek.
Lélegzetvisszafojtva nézek körül
a sötétben. A zsalugáterek
csukva maradnak. Meguntam nézni
a fák pokoli változatlanságát,
az ablakaimnak nehezedő időt.