Gergely Tamás: Voltnincs
Voltnincs

Úgy csinált, mint Kismalac, amikor még nem tudta nyelvileg kifejezni magát: két tenyerét kifordította. Úgy mutatta, hogy valami volt, de már nincs. Eltűnt.
Okosabb volt, mint ők, a szülei, akik a kutyára kenték a dolgot: „Elvitte a kutya”. Ha elvitte, hát mással kellett Kismalacnak játszania. Valami kevésbé veszélyessel.
De most áll Vadmalac, bombázó húzott el a fejük felett. Füst gomolyog. Ég a raktár, az egész fertály, leszakított emberi testrészek repülnek.
„Hogy egy ember, egy csoport. Volt, nincs…”