Mihályi Czobor
Fejet rázunk és mászunk tovább

Kimeríthetetlen a tárháza azoknak a dolgoknak, amelyek megkeseríthetik egy ember életét, az egyéntől független események, vagy éppen személyes ügyek, fizikai és lelki megpróbáltatások egyaránt jó eséllyel kavarnak fel életeket. Az ok lehet bármi, kérdés az egyénnek a megpróbáltatással szembeni állóképessége. Az egyént érő csapások súlyát nem lehet méricskélni, egymáshoz viszonyítani, mert mindenkinek a saját fájdalma a legmélyebb. István számára az volt a legborzasztóbb, amikor a saját teste hagyta cserben, ahogy ő látta: elárulta a teste.
Nem most kezdődött, jó munkahelyéről már korábban nyugdíjazták, mert valami rakoncátlankodott a lábában. Végül ereket kellett eltávolítani a lábszárából, aminek következtében szinte járásképtelenné vált, járókeretre szorult, de azzal se tudott eljutni a sarok mögötti kisboltig. Szomszédjai és barátai segítettek be neki a ház körüli munkába és a bevásárlásba. Néha elvitték magukkal horgászni, mert István korábban élt-halt a horgászatért, a természetjárásért. A műtét után segítség nélkül a nagyapjától örökölt horgászszékre is képtelen volt egyedül leülni, vagy felállni róla. A pecabot helyett többet fogta a fényképezőgépét és videózta társai halfogó igyekezetét. A felvételeket a környéken működő zenekarok tájhoz kötődő dalaival festette alá, és tárta közönség elé a világhálón. Így igyekezett kapcsolatban maradni a természettel és az emberekkel egyaránt.
Egy verőfényes januári délelőtt beütött az újabb csapás. István kilépett a kicsempézett teraszra, ahol belebámult a vakító napfénybe, mire megingott, mindkét lába kicsúszott alóla. Bal lába a teste alá tekeredett, ő teljes súlyával ráesett. A feltörő fájdalomból és bokája állapotából azonnal tudta, hogy ortopédushoz kell fordulnia. Telefonált a szomszédban lakó barátjának, Antinak, majd időpontot kért egy magánklinikán, mert a hosszú ideig tartó várakozás miatt nem mert a közkórház sürgősségi osztályára hagyatkozni.
Innentől úgy mesélem el a történetet, mintha velem esett volna meg, illetve ahogy a történet alanya leírta nekem címzett levelében.

A Jóisten a sors kezével újabb jópofa megpróbáltatást küldött rám.
17.30-tól sikerült fát rakni a tűzre. Az ágy mellé illesztettem egy széket, az mellé egy sámlit, ezekre üldögélve eljutottam a sparhelt (Smederevac) szájáig, és éltettem a tüzet.
19.00. A pisilést sikerült megoldani. A mankóval az ágyhoz billegettem egy üres hatliteres vizes palackot, a többi már ment rutinosan.
20.23. Eloltottam a villanyt. Ez már nehezen ment. Két újabb széket vettem igénybe, az egyikről a másikra másztam, de ez nem volt elegendő. Még mankóval se tudtam tovább menni. A kinyújtott mankóval kapcsoltam le a villanyt. A visszafelé vezető út a sötétben igen körülményesnek bizonyult. Itt valami mást kell kitalálni, gondoltam.
A bejárati ajtót meg se próbáltam bezárni.
21.20. Az újvidéki orvosom által alkalmazott nővér szerint, ha nem műtetem meg a lábam, többé nem fogok talpra állni. Közben az amúgy is rossz másik lábam miatt nem tudok mankóval menni. Az ortopédustól a házba bejutást úgy oldottam meg, hogy leültem a terasz lépcsőjére és hanyatt csúszva a lépcsőkön, meg a szobákon át kígyóztam el a nyári konyhába az ágyig. Azt pedig, hogy az újvidéki kórházba eljussak, hogy a kórházba bejussak: a kalandnak, hogy mindennek nekivágjak, el sem tudtam képzelni. Aztán meg egyedül Újvidéken lenni, plusz valahogy ismét haza kecmeregni, már tudományos fantasztikum. Mindezt egyszer már átéltem az aorta műtéttel.
Ma még nem ettem semmit. De nem is kívántam, így utólag döbbentem rá, hogy a kívül-belüli gyógykezelésre, a lábamra tekert fáslira és a hasamba közel fél liter pálinkát öntözgettem - mindezt az orvoshoz menet előtt.

Terv

Valakivel behozatni a horgász felszerelésemből a merítőháló 3 méteres nyelét, hogy azzal kapcsoljam le a villanyt.
Behozatni a lavórt.
Tűzifát behordatni a Szmederovác elé.

Második nap, 2022. 01. 14., péntek

2.23. Nem tudtam a fájdalom miatt aludni. Rázott a hideg, fáztam, vacogtam. Vettem be Brufent.
8.00. Mostanra igencsak kihűlt a szoba, az ágyban betakarózva maradtam. Ki kell találnom, miként oldom meg a nagydolgom elvégzését.
8.55. Fázom. Székről székre csúszva kapcsolom be az olajradiátort.
11.00. Volt nálam Petyusz, hozott be tűzifát és begyújtott. Idehozta a horgászfelszerelésemből a 3 méter hosszú merítőháló-nyelet, ami összecsukható. Nos, ezzel el tudom oltani a villanyt anélkül, hogy felkelnék az ágyból. Ma már ebédeltem, szárma volt ebédre. Még nincsen elegendő erőm, remélem lesz, mert van ötletem, hogy miként juthatnék el a WC-ig.
14.07. A tűz lobog, meleg van, fekszem, Szarul érzem magam.
17.10. Volt itt Anti. Főzött kávét, hozott be fát, megnéztünk egy filmet.

Harmadik nap, 2022. 01. 15., szombat

3.52. Felébredtem a fájdalomtól. Bevettem egy Brufent.
6.54. Megtapasztaltam, kezd az ég derengeni. Sikerült a merítőháló nyelével felkapcsolni az áramot. Begyújtok. Legalábbis megpróbálok. Valahogy nem bírok fölkelni, de megpróbálom….
7.17. A mélyhűtőből vettem ki szármát ebédre, meg csevapot, és a kenyeret is az asztalra raktam. Nem volt egyszerű, nincs erő a lábaimban, azon kívül a fájdalom is erős.
12. 10. Ebédeltem. Előttem a széket taszigálva és a törött bokás lábammal a székre térdelve a WC-n is voltam. Nehezebb és több fájdalommal jár ma a járás, mint tegnap. Volt Anti, rakott a tűzre…
17.20. Vacsoráztam. A nyersebb szalonna volt kéznél. Hasmenést kaptam tőle. Érdekes volt a székre térdelve időben kidöcögni a WC-re.

Negyedik nap, 2022. 01. 16., vasárnap

8.30. Kicsit fázom, még nem vettem magamon erőt, hogy megmozduljak. Alig érzek fájdalmat, és ez most a didergés mellett jólesik. Közeledik a kedd, amikor ellenőrzésre kell mennem. Ez érdekes lesz. Hogyan fogom ezt megoldani, még a jövő titka. Eddig négy napja nem mosakodtam, tiszta ruhám sincs, amit fel tudnék húzni. Háton csúszva másztam be a házba… szóval érdekes lesz.
11.30. Nagyon hideg van. A lábam többszörösen nehezebb a fájdalomtól, nem bírom mozdítani… Fura érzés tehetetlenül feküdni - majdnem negyed óra kellett, amire az ágytól átkecmeregtem az ágy melletti székre, ami összeér az ággyal, hogy onnan rakjak fát a sparheltbe és begyújtsak. Most az ágyon fetrengek az erős fájdalomtól.
Egyelőre hessegetem a gondolatot, hogyan jutok be kedden az ellenőrzésre a Szent János Kórházba, amikor ruhám sincs, amikor bűzlök a tisztálkodás hiányától, amikor a hátamon csúsztam be múltkor a lépcsőn, mert a mankókkal nem tudom megtartani magamat… Azt a döntést meg elodáztam, hogy miként jutok el egyedül Újvidékre, hogy ott elintézzem és megejtsem a bokaműtétem…
13.30. A lában egyre jobban fáj. Szinte mozdulni se tudok. Székre hasalva, valahogy piszkafával elérem a tűzifát, magamhoz görgetem és bedugom a Szmederevacba. Ezt valahogy úgy is lehet értelmezni, hogy éltetem a tehetetlenségem virgoncságát.
13.42. Brufent vettem be. Ma még nem ettem, nem is kívánom az ennivalót. A keddre gondolok, hogyan szervezzem meg a Szent Jánosba kitűzött, újabb röntgen ellenőrzést.
Nem. Nem az életemért küzdök. A halált még nem látom, de most már a hajszáltól is vékonyabb a szál, amivel az önfenntartásom megoldom.
14.05. Újra raknom kell a tűzre. Nézzük, mi lesz.
14.20. Bedobtam egy hasábot a tűzbe. És ekkor jött a jel, hogy minél előbb WC-re kell mennem. Emberfeletti küzdelemben, a törött ball lábbal székre térdelgetve jutottam el a fürdőszobába. Visszafelé mindkét lábam fölmondta szolgálatot, de nem estem össze a fájdalomtól. Most az ágyamon fekszem. Ezt a kaucsot a szüleim vették nekem, amikor hetedik elemibe jártam. Mindkét lábam fáj, folyik rólam a veríték.
16.22. Erősek a fájdalmak. Most gondolkodni is alig tudok. Mindegy, ezt kaptam, és ki kell tartani….
17.10. Ma nagyon nehézzé vált a lábam, és a fájás is átlépett az elviselhetőség határán.
Meglátogatott a szomszédasszonyom, Nadja, hozott be fát, rakott a tűzre. Erősebb Brufent kaptam tőle. Kávéztunk is. Aztán volt nálam a horgászkollégám, aki hozott be sampont, törülközőt és a lavórban vizet. Amíg a filmet nézte, én megtisztálkodtam.
20.00. Elég nehezen, de sikerült villanyt gyújtanom. Sajnos picit megmozdítottam a laptomomat, ami rövidzárlatot okozott. Már nagyon rossz a gép és a borral történt nyakon öntés után meg is van duzzadva. Így megszakadt a net. Hiába restartolgattam. Erre beszéksántikáltam a nappaliba, és kihúztam a router-kapcsolót az áramból. A karbantartók szerint harminc perc elteltével kapcsolható vissza, akkor majd megpróbálom újraindítani.
A lábam rossz, de kibírta az utat a routerig és vissza.

Ötödik nap, 2022. 01. 17., hétfő

Éjszaka felébredek a fájdalomtól. Nadja reggelenként átjár begyújtani és fát behozni.

Hetedik nap, 2022. 01. 19., szerda

Tegnap nem ettem.
Ma kis szalonnát próbáltam enni vöröshagymával. Hasmenést kaptam. Széket tologatva nem értem el a WC-ig. Magamat és a WC környékét összefostam. Sőt, ráestem a WC-re és összetörtem annak a fedelét. Valahogy feltöröltem a nagyját, lemosakodtam és átöltöztem. A törött lábamat, remélem, nem ütöttem meg erősen.
Volt Ernő, hozott próbára egy kis pölöskei muskotályos pálinkát.
Az internetem ismét szétesett. Azt hiszem, a laptopom okozza.

Nyolcadik nap, 2022. 01. 20., csütörtök

Nadja reggel átjött begyújtani. A mélyhűtőből vett ki ennivalót. Paradicsomleves volt. Ettem. Újra fostam. Másodszor már sietni kellett a WC-re, ügyetlenkedtem, és ráestem a mosogató rostfrei részére, amit begörbítettem. Most nagyon csúnya a konyha.
Az internetem ismét szétesett. A Brufent továbbra is szedem.
Éjszakánként igencsak kihűl a szoba, fázom.

Kilencedik nap, 2022. 01. 21., péntek

Az éjszaka nem aludtam. Fájásaim voltak, három óra felé kirázott a hideg, kihűlt a szoba. A sötétben nem találom el a merítőháló nyelével a kapcsolót, ezért az előttem lévő asztalra készítettem egy gyertyát, és annak fényénél célzom meg a kapcsolót. Bekapcsoltam az olajradiátort, ami reggelig működött, amíg meg nem érkezett Nadja. Akkor ő begyújtott a sparheltbe.
12.00. Megsóztam egy szelet kenyeret, azt ebédeltem. Az éjszaka elkezdett fájni a torkom, főztem kamillateát, és azt is ittam.
Ma körülményesen húzom rá magam a székre, és nehezebb ráraknom a fát a tűzre.
Volt Jaskov, csevapot sütöttünk, és ebédeltünk.
Volt Pityu is. Slavena küldött vele gyümölcsöt és kalácsot.
Megint volt egy fosási kalandom. Elértem a WC-ig, de a gatya nem úszta meg.

Tízedik nap, 2022. 01. 22., szombat

8.30 Volt Nadja, begyújtott. Hogy érdekes legyen, nem csak a bokám, hanem a torkom és a fejem is fáj.
Vettem ki szármát a mélyhűtőből.
Esik a hó.
Pityuval összeállítottuk Slavena zenés fotóalbumát.

Tizenegyedik nap, 2022. 01. 23., vasárnap

Az éjszaka főztem kamillateát. Forrón ittam. Jobb lett a torkom.
Nagyon hideg lett reggelre, nyolckor bekapcsoltam az olajradiátort, 11.15-kor begyújtottam.
Volt Jancsi, hozott levest, meg valami ennivalót, nem ment belém egy falat sem.
Kétszer hasmenés miatt voltam a WC-n. Odaértem időben.
Az erőm szinte teljesen elfogyott.

Tizenkettedik nap, 2022. 01. 24., hétfő

.......

Tizenharmadik nap, 2022. 01. 25., kedd

Szarul vagyok, ész nélkül fosok cirka tíz napja. Szeméttel, hulladékkal vagyok körülvéve…
Ma ismét voltam röntgenen és ellenőrzésen. Igencsak kimerített a mai nap. Ami a bokámat illeti, pozitív a fejlemény. A műtét gondolata leállítva. Március második hetében kell újra orvoshoz mennem, hogy ellenőrizze, le lehet-e venni a gipszet. Tehát halad a haladás….

Tizennegyedik nap, 2022. 01. 26. szerda

A hasmenés-stop akció kihangsúlyozása.
Meg hasonló jók, amelyek az élet szépségét hatványozzák.
Fejet rázunk és megyünk tovább, he-he, fejet rázunk és mászunk tovább!