Katarina Pantović
Rosszullét

Ebben a pillanatban a város túlsó végén
Valaki hideg levegőt szív fekete tüdejébe
A vadász szemével nézel
Ám én kitérek
saját hétköznapiságomban
Megtölt az együttérzés
Izgatott vagyok
Mintha az első szavakat mondanám ki
A világra akkor van a legnagyobb szükségem
amikor az makacsul elhallgat

(Smit Edit fordítása)