Katarina Pantović
Akár a kulcs a zárba

az éjjel megnőttem, mint egy vadvirág,
a görcs bennem, akár egy zacskó dohány, ropog.
a szeder érésének ideje van, és mikor
emberek bukkannak fel a sötétből
a lámpaoszlop nélküli utcákban,
mint a víz felszínére úszó test a mélyből.
a szobámhoz már hozzászoktatok
és nem jöttök betanulmányozni a tárgyait,
amikor nem vagyok itthon:
észrevétlenül bizalmat nyertetek,
vagy egyszerűen már nem vagytok kíváncsiak.
habár még nem ismeritek az én sajátos hatékonyságomat
a boldogság minden nyomának törlésében:
e a feladatba biztosan beleillek
akár a kulcs a zárba

(Smit Edit fordítása)