Vasagyi Mária
A Ludi Poppaeanses...

A Ludi Poppaeanses nevű játékon nyolc eretnek reszketett a Circus Maximus közepén, négyet közülük polcra állítottak, egyikük elájult, midőn a tuba másodszor jelzett, de a vadállatokat csak nem engedték ki a rácsok mögül, műszaki hiba történt, a tömeg fölzúgott, majd türelmetlenül üvöltözött és káromkodott, az imperátor elégedetlenül ingatta fejét az árnyéktartó alatt. Valójában meglepetésül szánta imádott hitvesének és a szeretett populusnak az eretnekek kivégzését a kocsiverseny előtt, nem számítottunk rá, midőn beléptünk az arénába. Kőhajításnyira a császártól, a plebs soraiban kaptunk helyet a lelátón, Róma izzadt kézművesei és kishivatalnokai, ünneplőbe öltözött vidékiek és lábszagú parasztok között. Fertelmes volt az ocsmány lárma és a hőség. Te Josephus, óvakodj, szólt hozzám Seneca, akkor már halálra ítélt öreg, s a csőcselék sokságára és az elitre, a fölszabadított rabszolgákra, a helótákra, a circust az utolsó állóhelyig megtöltő publikumra mutatott, óvakodj a tömegtől, de tenmagadtól is, ha része vagy! És Nero megmoccant, és felénk fordult, megérezte, hogy a mestere valami fontosat mondott. Seneca azonban nem viszonozta tanítványának főbiccentését. Lehajtotta fejét és tógájának zöld szegélyével babrált, hogy ne lássa hóhéra kaján vigyorát. Fölálltunk. A Via Appia átforrósodott kövezetén jártunk már, midőn harmadszorra fújták meg a tubát.