Wilhelm József
Gyomortáji igazság

És felébredsz
végre a vágyban,
amit eddig
magadban hordoztál,
ziháló, vénségesen vén időkön át,
mert ez az istenek döntése,
ajándéka,
hogy megéld
a tévedhetetlenséggel való egybeolvadást,
ahol nem korlátoznak immáron
törvények,
erkölcsök,
gondolati önkorlátok,
ahol
a tekinteted
a gyönyörűségbe gördül,
a lelked önkívületbe
révül,
a tested cirógatásoktól remeg,
de te,
az a valami,
amitől önmagad vagy,
az a megfoghatatlan hasonlat,
ami kimondhatatlanná lehetne ebben az univerzumban,
az a rezzenéstelenség, ami benned nyugszik, játszogat,
az
továbbra is csak
a lehetetlenség moslékában ázik mozdulatlanul,
egyedien,
kitalálhatatlanul elárvult,
bűzlő
környezetben,
s hiába az ébredés,
hiába a vágy,
az istenek jóindulata,
te
az unott együgyűség
egyre ridegebb
reinkarnációja
vagy,
és
leszel
ezután is,
mindörökkön
örökké!

Bár megírva nincsen sehol!