Beszédes István: Taumaturgia II.
[Célszárazulat]

Vízre sose szálltál,
de felfedező vagy, aki napvilágot
véletlenül épp a nevét viselő
célszárazulaton látott.

S ez most jól jön,
mikor az összes számadást
elvitte a menekített kinccsel
felborult a hajó.

Használatuk
célját vesztett, könnyű tárgyak
lepik el ez éjjelen a tenger színét…,
mintha olyan érték nem is lenne,
ami nem lebeghet.

Köztük valami
túlvilági boldogságot
jelenít meg egy apró, melegvérű,
menekülő állat, amint a holdfényes víztükröt
felhasítva úszik: tudva, merre
lehet bizonyosság.