Beszédes István
Aláúszás

Állandó lakcím helyett,
az életlenség közepén lakik
a határozott kontúrok nélküli,
a nevezetlen Én.

Körülhatárolhatatlanabb
az óceán sodorta, felborult jéghegynél is,
amin áll, és aminek semmi kis
csúcsa világát kormányozza
alul.

Talpa árnyékrúnákat
olvas, ha jár, s ha úszik, az aláúszás
aláhúzás a papíron grafittal: tudata
olvad, s mióta tud magáról, érzi,
kása ő is és alakját váltó
felhőben jegec.

Az élesség ott benn
ideiglenes: egy villanás onnan,
felülről – mi mindannyiszor rosszkor
fut keresztül –, és összezár utána rögtön,
amiben sosem is létezett, a sűrű
jégkristály-emlékezet.