Gergely Tamás: Emeletes hullaház
Mint a kutyát
– Azt mondták, érted – meséli Vadmalacnak –, hogy lelőnek, mint a kutyákat, ha nem megyünk. Ha elárultuk a hazát. Egyik-másik belénk rúgott.
– Lelőnek. A homlokunkhoz tarotta a tiszt a puskacsövet – soha senki nem tudja meg, hová lettünk.
– És? – kérdi Vadmalac a komájától.
– Kettő beállt végül katonának, küldték őket egyenesen a frontra. Nekünk, renitenseknek mindegy volt, hol halunk meg.
– Elengedtek.
– Túl sokan voltunk. Hova tegyék a hullánkat?
Figyeli Vadmalac, látja, hogy komája, legalábbis a halántékán, a történtekbe beleőszült.