Jódal Kálmán
Army Dreamers / Kinky Love

Alice és Pán Péter. Hadd álmodjak. Háborút. Játékháborút.
Szerelmet. Játékszerelmet, bombonniére-be valót, aranypapírba csomagoltat.
Háborút, álomháborút. Alice. Pán Péter. Álmodjatok, feküdjetek tetszhalottan, a színpadi erdő közepén, szintetikus csókok borítsák arcotok, testetek.
Terepszínű vattacukor-egyenruhában, édes, sűrű véretekben fürödve.
A vér… olyan, mint a meggylé. Eksztatikusan rohangáltok a lehatárolt térben, mikor beúszik a képbe egy egyszarvú.
Alice és Pán Péter. Játékgázmaszk és a Shakespeare-i műanyag-erdő.
Alice odaszól: Kedvellek!
Kedvellek!
Kedvellek!
Kedvellek!
Pán Péter duzzogva, durcásan szalutál a lövészárokban.
Az unikornis párzó mozdulatokat tesz.
Alice odaszól: ilyesmi nem szerepel az álmomban. Tűnj el vagy modifikálódj.
Angyalok jönnek, meztelen, süvöltő angyalok. Lopva, csak lassan. Óvatosan. Angyalok… Szoktatok ti olykor füvezni? Vagy őrültek vagytok? Hibrid angyalkiborgok hibás programokkal csurig töltve? Igazi angyalok vagytok, vagy csak angyalkópiák?
Angyalok… szárnycsapkodás a lehatárolt térben. Vinnyogás, vicsor, bébivicsor, bébigügyögés.
Angyalok a lövészárkokban. Pán Péter sóváran lő halomra egy csomó sztaniolba burkolt ellenséges játék plasztik-katonát.
Hisz csak játék, játék, gondtalan időtöltés, mint Szinyei Merse Pál Majálisán heverni a festett fűben, a műnap perzselte májusi pikniken.
Egyszarvú, faunok társaságában. Egyszarvú, amint súg valamit Alice fülébe. Egyszarvú, ahogy felegyenesedik, és leveszi a maszkját.
Más arca nincs is.
Üres arccal ordít, mint a fába szorult féreg.
Pán Péter és Alice. Terepszínű mályvacukor katonaruhákban, erektált nemi szerveikkel, angyaloktól kölcsönzött lágyrészeikkel hevernek a színpadi erdő közepén.
A Shakespeare-i erdő… baljós huhogás, az enyészet szintetikus álmai.
Alice és Pán Péter… a műanyag-lét fokozhatatlan könnyedségével, művértől csatakos álsebekkel borított Szent Sebestyénhez fordulnak.
Mentolillatú malacok robognak be a színre, abból a lezuhanyozós fajtából és teli torokból visítanak.
Ariel.
Megháromszorozódva kedveli önmagát.
Ariel Helsingőrben.
Ariel Bétaville-ben.
Ariel Balbec Beach-ben.
Idomított, cinóberszín, illatos polimer griffmadáron repked.
Yorick, a totemős. Felettük trónol, és a hatalmában tartja mindannyiukat.
Yorick, a kvantumtolvaj. Ragacsos cukormázzal leöntve tesped.
Alice ujjai másfajta elragadtatás határait keresgélik.
Mefisztó, a csöppnyi cukormókus acélláncokkal ki- és megkötözve a nagy, üres, digitális térben.
Alice odaszól: Kedvellek!
Kedvellek!
Kedvellek!
Kedvellek!
Érints meg!
Érints meg!
Érints meg!
Érints meg!
Ariel, kezében háromágú szigonnyal, végighasít Mefisztó mellkasán.
Yorick csendben szemlélődik.
Totentanz.
Valaki darabokban hever a szuszogó, táguló-zsugorodó utcán.
Méla ténfergés az idő.
Meztelen, süvöltő angyalok.
Angyalok a lövészárokban. Sztaniolba burkolt játék-katonákat lőnek halomra.
Angyalok, angyalkiborgok villogó szemű unikornison lovagolva ismeretlen irányban, ismeretlen határok felé.
Tagolt arcuk, bársonyos testük, felajzott szerveik cinóberszín műanyagból.
Alice végül odaszól a kvantum-totemőshöz:
Oh, add meg nekik, vétkezzenek velem!
Ariel, kezében háromágú szigonnyal.
Megsebez és megsebzett.
Az egyszarvú leveti a maszkját.
Más arca nincs is.
Elektronikus bioangyalok… álmodtok ti olykor?
Igazi angyalok vagytok, vagy csak angyalkópiák?
Pán Péter, hová tűntél?
Véred meggylé ízű. Húsod vattacukor.
Ki- és megkötözve, játék-gázmaszkodban csendben meglapulsz.
Angyalok… mű- és bioangyalok, puha kezeitekben játék-sorozatlövővel végeztek ki bennünket.
Ariel Helsingőrben.
Ariel Bétaville-ben.
Ariel Balbec Beach-ben.
Metasztázis.
Szárnycsapkodás a lehatárolt térben.