Bíró Tímea
mindjárt leszek

csupa kóc a pihenőszék
ahogy vergődik rajta a tested
mindjárt felveszlek
csak teszek a tésztához
még egy kis lisztet
a sütő piros lámpája kialszik
szabad az átkelés
de a nyújtófa még csak most
egyengeti simára az utat
kiszalad hozzám a másik
hogy a dinó beleesett egy nagy gödörbe
nézzem meg hogy jajveszékel
ilyen hatalmas állat egy gödörben
mindjárt megyek
egyre türelmetlenebb a forgalom
nem nyílik a lekvárosüveg
hiába feszegetem késsel kanállal
a vákuum nem enged
mindjárt a földhöz vágom
és majd felkanalazom a csempéről
a gyümölcspépet
mindjárt felveszlek
leszaladok a nyári konyhába újabb üvegért
sorra próbálgatom őket
mindjárt elsírom magam a kolbászok alatt
közben a a csapdába esett állat jajveszékel
egy magasabb üveg megadja magát
ledobom róla a penészt
újra kikapcsol a lámpa
kijöttél nekem segíteni
a széken állva nyújtanád a tésztát
nagyon sietek kicsim
szilvalekvár a műanyagtálba
elszalad a finomsággal
mindjárt felveszlek kitartás életem
újra bekapcsol a lámpa
lekéstem az átkelést
csupa kóc mindkét kezem
megmosom és ölellek
közösen elűzünk egy görcsöt
beleharapok a levegőbe
a harmadik piros lámpát
el kell érnem izzik a sütő
forog a villanyóra visszaveszlek
hanyagul szaggatom a tésztát
ma sem lesz szép az ebéd
mindjárt kisebb lesz a súly
mindjárt fellélegzek
csupa kóc mindkét kezem
a lábaid a magasba rúgnak
segítségért kapálózik a tested
mindjárt elsírom magam
hogy ilyen szaggatottan
szeretlek titeket