Móger Tímea
Kánikula

Minden a hellyel kezdődik.
(végződik)
Ahol nyaranta leültünk a forró aszfaltra, kőre.
A beton ismerős kipárolgása. Délibábként játszik. Szemmelver.
Mosd meg jól mindkét szemed, lányom. Mondogatta dédike, amikor hazaértünk a sétáról. Nehogy megverjenek szemmel!
A legrosszabb délután három körül, amikor beszűkülnek a fények.
Szűkölnek.
Tények.
Azt hiszed, voltál.
Vagy:
délen báb.
Nincs-erő.
Szemmel vert szemmel verő.