Balogh István: Egyedül ünnepi katedrálisban

7. Libera

Fábry páter hangja beleremeg:
Haec dies haec hodie
.................................
Péter nagybátyámról semmi hír,
Odaveszett tán a havas Russziában,
Don-part az utolsó hivatalos tájék,
És a lelki üdve ráül Szent József vállára,
Cipelje a munkás, cipelje csak társát!

Libera nos Domine libera
........................................
Libera nos a die irae
................................
Ab omni malo libera

Ments meg, Uram, minket,
Suttogja gyerekkorom,
S megment az Úristen,
Visszajön a semmiből Péter bátyám,*
Szerencsére meghalt Sztálin, neveti,
De Tiszalökről jön meg, magyar rabszolgaságból!

Jaj, sikolt az áldott Tópart utca,
Jaj, kopog a fekete koporsó
A Ferenc-templom oltára előtt!**
Sír az én Balogh öreganyám,
Született Lukács Verona, és sír
A nagyapám is azon a koporsós misén, az apám is,
És zokog mindenki, mert tele van a Ferenc-templom
Néppel, az elesettek és eltűntek rokonai
Siratják kegyetlen szerencséjüket,
Amelyről beszélni sem szabad,
Kifolyik templomunk profán kövére a Bárány vére,
Kátrány lesz minden, meg nem dicsőül semmi.

(E nagybátyád történetét megírjad, Pitti,
vagy egyen meg a fene!
Ezt mondtad, amikor már vizet
Is módjával ihattál.)

Ments meg, Uram, minket,
Erzsókot, Jókát, engem,
Vétkezünk ellened ezerszer és még egyszer,
De Te tudod, szeretjük egymást.

Ments meg, Uram, minket,
Rossz fellegek szállnak,
Rabló szelek járnak,
Áspiskígyók lelkünkben vájkálnak.

Megmarad számomra a rádió hangja.
1986. szeptember 11-én délután fél ötkor,
Palicsi kertemben öntözöm éppen
A földieper palántákat, Kamancon meghalt,
Ma meghalt a költő, Podolszki József,
Ezt mondja a bemondónő, most is hallom,
Bársonyos hang, borzasztó tartalom.
Ó, ez a meteorit hír megéled fülemben,
ha rád gondolok.

És újabban naponta gondolok rád:
Te negyven mögött éppen. Én negyven előtt.
Éppen.
Akkor.

(És mementó Csernik Attila*** hangja.
Amikor náluk járok, s fölemlegetünk,
Erzsivel összeborulunk és zokogunk érted,
Sírjatok, mondja Attila, Jóka megérdemli
Könnyeteket!)

Ki mit érdemel?
Megkérdi ezt az Úr az út végén?

Íme, túl vagyok a hatvanon,
Éppen.
Egyedül állok, s mintha
Áruló lennék. Nyugdíjas vagyok.
Mintha idegen lennék.
Messze vagy-e, Jóka?

Szétspriccel a Bárány vére,
Falakat vörösít, büdösít,
Ártatlanok lehunyják szemüket,
Nyakuk védtelen,
Átvágják torkukat a kések.

Nyakunk csupasz.
Lelkünk védtelen.

Néma már a világ,
Trónon a legyőzhetetlen.

Fábry Jenő esperes plexitfalon átszól:
Qui resurrexit tertia die!

Nyikorgó orgona felel,
Mint ember, esendő,
Hívő és halandó:
Harmadnapra
Harmadnapra.

Harmadnapra!
............................

2007. január 14. – 2008-április 13.

* Balogh Péter, honvéd, szanitéc, egészségügyi dolgozó (Zenta, 1915. – Zenta, 1976.) Hadifogság: 1943–1949. szovjet, 1949–1953. magyar, Tiszalök.)
** 1952. november 2. este. Közös halotti mise a harctereken elesett vagy eltűnt (magyar) katonákért.
*** Csernik Attila, képzőművész, grafikus, grafikai szerkesztő, pedagógus. (Topolya, 1941. február 8.) Juhász Erzsébet férje.