Beszédes István
Saját forrás

Ilia Mihálynak

A saját forrás,
ha völgyben tör fel,
feltölti azt, s a tükör alatt
a sűrű múlt belülről gyűrűzik,
felszíne szemre mozdulatlan.

Más választása nincs neki,
mint hogy a mélyre süllyedt origóból
megirigyelje a másikat, a hegyi eret,
mert annak emlékei világgá mennek,
és elpárologhat emléktelen.

Nem érti, az hogy lehet könnyű
pusztán a hovaszületés okán, s élhet
Ádám előtti rémálmok nélkül, míg ő,
legyen éjjel vagy nappal, oldalán a pupillaponttal
saját kiontott lelkében, egyhelyben lebeg,
kitart, akár a naphal...

A langyos tószemoptikán át
tán egyben, ami összetört, mást
szemlélődve nem kívánhat: elsőnek
ő múljon el, ne a völgy.