Farkas Arnold Levente
Visszafelé

Hét nap alatt meg-
lett a teremtés. Pócsmegyer-
alsó, első hónap,
sárga huszonnégy,
már huszonegyben, persze
vasárnap. Zárójelbe be-
zárva az (árva)
ősökről zeng éneket állva
a néma utódlás.

Hatodik nap. Pócsme-
gyer, huszonegy január
huszonhárom, szombat.
Visszafelé sült el a te-
remtés. A feltámadás
illata üres angyal hom-
loka. A csönd árnyéka
a szó. Tükörképem hason-
mása a kertészre hasonlít.
Elutazom. A hely, ahová
érkezem, idegen, mint télen
a napfény. Apám nevét
itt nem ismerik. A név.

Ötödik nap. Szi-
getmonostor, huszonegy
január huszon-
kettő, péntek. Sza-
bályok nélkül nincs művé-
szet, mondta a holt,
mikor még ele-
ven volt. Igaza van. Lel-
kemet számolom.

Nem ezzel kezdődött. Ezra
felépíti a templomot.
Az erő a mi segítőnk,
megsegít és megerősít.
A perzsa király leánya
balga táncot lejt fej és test
között. Ezra azt hazudja,
hogy a törvényt megtalálta
a templom romjai alatt.

Mondatokat írunk egymás
alá. Ebben a mondatban
Ezra a perzsa királlyal
beszél. Míg Ezra a perzsa
királlyal beszél, iszonyú
járvány pusztítja a médek
táborát. Ez az, gondolja
a héber. Ujjával az ég
felé bök. Az örök idő
engedi a megérkezést.

Néma betűk közt angyalok
árnya a templomhoz közel
írja a rejtett holnapok
álmát. Cartaphilus neve
a templom oltára alatt.
Az udvaron a pénzváltók
asztalát a szél borítja
fel. Hiába érdeklődik
a helytartó. Nincs igaza.

Amikor az építkezés
kezdődött, akkor érkezett
a városba. A tegnapi
versben a nő az örökké-
való idő. A holnapi
versben az est egy Kergezé
nevű holttest. Szeretni kell
a mások tévedéseit.
Az angyal márványszobra nem
él. A templom csöndje hideg.