Makáry Sebestyén
A háttérzajból
(részletek)

Az egyetem bejáratánál megszólított egy lány.
Nagyot néztem, mert fel akart szedni. Gondoltam,
itt valami sunyiság van. Hát kiderült,
hogy egy művésznő.
De olyan bűnronda volt,
hogy nem tudom, hogyan tudott megélni a művészetéből.
Igaz, van, akit nem a test érdekel,
hanem a „szexualitás transzcendenciája”.
De én
nem olyan vagyok.
Mondom, olyan ronda volt,
hogy az ilyen nem evilági teremtmény.
Hallottam egy népről,
amelyik a világ legrondább nőjétől eredezteti magát.
Hogy a királynak egy jóslat szerint
a világ legcsúnyább nőjével kellett gyereket csinálnia,
hogy nagy népet nemzzen.
Meg is találta,
fel is csinálta a csúnyáját.
Ez az Oroszlánkirály története,
csak a mesefilmekből
az ilyesmit kihagyják.
Mert megijednének tőle a gyerekek.
De nem csak a gyerekek,
azt a mesét
még a transzcendenciát keresők se néznék meg.
Mert álszentek.

Ha pedig személyes istenélményről kérdezel,
kedves Teofil, nem tagadhatom el
azt a történetet, amikor Jézus bemutatott.
Épp misén ültem,
és észrevettem, hogy az egyébként
mozdulatlan Jézus-szobor
bemutat. Elhiheted,
nem hittem a szememnek.
Bámulom: hátha a fény
hangsúlyoz túl valamit,
mást meg elfed az árnyék.
Ahogy így vizsgálom Jézus kezét,
forgatom a fejem, hogy meggyőződhessem
a szemfényvesztésről,
látom kell, kedves Teofil,
hogy az a szótlan, középső ujj,
minél jobban nézem,
annál meredekebben áll.