Beszédes István
Nagy kő hasán*

Ő, aki fázott egyedül,
éjszakára takarót gyűjtött.

S hogy napra nap jött, évre év,
a mind magasabbra tornyozott
paplan előbb csak dombnyi lett,
majd felhőt ért el a dunyhahegy.

Ami előbb csak kunhalom volt,
annak már végül úgy feküdt alája,
hogy ránehezedett a Himalája.

Olyankor azt álmodta, tiszta
csillagok alatt, nagy kő hasán,
egy boldogan hentergő
giliszta.

* A szerző megjelenés előtt álló kötetéből.