Bíró Tímea
élőhely vagyunk

reggel a diófán ülve néznek ránk
a tekintetük az első találkozás
később amikor gyönyörködöm
a gyerekeim ártatlanságában
a galambok anyja középen állva
adogatja a szájukba a falatokat
egyet balra egyet jobbra
egyensúlyozó jóllakás
már egy ideje észre se vesszük
a fekete vulkánokat
a vakondtúrásokat az udvarban
a magasban keressük a madarakat
ha nincsenek a terasztetőn
akkor biztosan a villanydrótokon
leülünk a ház előtti lépcsőre
onnan szemezünk velük
itt nevelkednek erősödnek
itt próbálnak ellenállni
a hirtelen jött széllökéseknek
nem kiabálhatok úgy
hogy elmeneküljenek innen

ugye meleg az otthonunk
ha oda madarak költöznek
és nem a kés csillan meg
az augusztusi fényben
hanem a tejfogak a hátravetett
gyerekszájban ami csak nevet
és nevet