Celler Kiss Tamás
úton felém

hogy érzed magad így, úton felém, Halál?
betérsz-e még a sarki büfébe a hambur-
gerező részegért, akit otthon ébren
várnak a gyerekei?
elkerülöd-e az összes tócsát, amit hagytam
bosszúságul, mire idáig eljutottam?
de téged nem lehet semmivel felbosszantani.

okos fejem úgy világít, hogy mutassa
a hozzám vezető utat.
jó, hogy jössz, a belső szemem elnehezült,
már két évszázada nem volt teljesen nyitva.
forró vizet hozol-e a jégvirágokra?

aki már azt hitte, nem része a Természetnek,
annak a házát most viszi el az árvíz.
aki már azt hitte, nem része a Történelemnek,
annak a fiát most ölik meg a forradalomban.

a kalapodnak nincs hely a fogasomon, Halál.
a szövetnadrágod szára, jöttödben,
belelógott a vizes sárba.
most, hogy így végigmérlek,
van benned valami iszonyú
nevetséges.