Gyetvai Balázs
Zuhany

Várod a megtisztulást
de félsz attól hogy víz
megy a szemedbe.
szilánkos a szappan
tested dörzsölöd be vele
majd kisebesedik lassan
a kihabosodott sebek
aprócskán elmosódnak
sírva állsz a zuhany alatt
már vízkövesek a lábaid
a végére akarok járni
elzárod a csapot
lecsepereg a maradéka
a visszafogott súly
kinyitod a zuhanykabint
majd rád fagy a külvilág
Reszketsz ahogy
törölközőhöz nyúlsz
a tükörbe tekintesz
tudod jól ki köpött le benne
a végére akarok járni
törlöd a megolvadt
jégcseppeket homlokodról
a hajad is cseppfolyós lavina
szorít a düh keres a hang
nem látni merre vagy
kidobott fogkefék
mosatlan szájíz
így metélnek el a reggelek
a fogkrém is marja
kezdetben az ínyed
majd egyszer kiöblítem
lerakódott rabjait a nyelvnek
bárcsak nyitott szemmel
tekintenék a tükörbe
és a végéré járnék
a belső tisztulásnak