Fruzsina
Délután kettő és négy között

A kocsma tömve volt. A söntés és a fal derékszögében találtak egyetlen szabad bárszéket, arra ült a nő, a férfi pedig szorosan mellé állt, könyökölve a pulton, hátát a következő szék részeg tulajdonosának fordítva, aki rosszallóan csóválta a fejét, vagy csak az ital miatt lengette. Mit is rosszalt volna?

Sört rendeltek. A nő is.

A pincér nem töltött a poharaikba, a férfi vette szabad kezébe a dolgot. A másik keze már a nő hátán pihent. Vagyis egyelőre mozdulatlanságban volt, de látszott, hogy hamarosan megindul lefelé. Begörbültek az ujjai és a nő hájas hátába mélyedtek. Az felszisszent, de nem szólt semmit.

Füst volt és büdös. Az emberek délutáni szaga keveredett az ital, a sült krumpli, a cigaretta, a szomszéd gőzelszívójának a kocsma bejáratára pöfögő égett zsír szagával. A falakról régi vadászatok trófeái rendületlen nyugalommal szemlélték a vendégeket, akiknek egy szűk köre, a mag hosszú időre rendezkedett be a hideg, fém és műbőr székek birodalmában, a mocskos terítőkre löttyentve a konyakos pohár tartalmát, vagy a lecsorgó sörhabbal nem foglalkozva, beszélgettek. Kiabáltak, esetenként. A gyorsan cserélődő vendégek pedig a munkáról betévedő, egy rövid ital erejéig megpihenőkből tevődtek össze.

Én a poharamat csordultig szeretem tölteni, és az életet fenékig élvezni, röhögött teli szájjal a férfi, beszorulva a részeg alak, és a nő közé. A sör habja felszaladt, és lefolyt a pohár oldalán. A másik kezét pedig már levezette a nő fenekéig, ránézve a pincérre, markolászni kezdte azt. Látszott, poénnak szánta, és az is, hogy sokszor elsütötte már, de a pincéren is, hogy nem vevő a társalgásra.

A nő közönnyel tűrte, mint akit nem érdekel semmi, főleg nem a testével kapcsolatos dolgok, hiszen a teste nem is ő, az éli a maga életét, ő pedig az övét. Kivett egy szívószálat a pulton álló pohárból, és piszkálgatni kezdte a sörtócsába pottyant legyet. Az kifelé evickélt volna, ő pedig nem engedte, tuszkolta vissza a lébe, és azt sem hagyta, hogy a légy megkapaszkodjon a szívószálban.

A férfi egyre vadabbul gyúrta a nő hátsóját, már a másik keze sem volt a söröspoháron, a nadrágján babrált. Időnként a könyöke nekiütődött szomszédos bárszéken ülő részegnek, aki bele-bele böffentett, növelve a bűzt a helyiségben.

Nyílt az ajtó. A durva hangzavarban különösnek tűntek a szélcsengők finom, csilingelő hangjai. A férfi hirtelen elengedte a nőt. Jött az asszonyod, mondta az, nem nézve sem az ajtó felé, sem a férfire, aki már nem is hallotta volna, mert pénzt dobva elhaladtában a pincér elé, kifelé tartott a kocsmából.

A nő félredobta a szívószálat, lecsusszant a bárszékről, de fordultában beletenyerelt a kifolyt sörbe, amit még nem törölt le a pincér. Bosszúsan nézte tenyerén a szétnyomott, ragacsos legyet. Próbálta a pultba törölni, de a légymaradvány nem akart tágítani a sörtől ragadó kézről. Undorodva indult a mosdó felé.