Nagy Farkas Dudás Erika
Mások történetei 2.

Ne akarj megnevelni, ne akarj nekem új ajtókat nyitni. Kapukat sem. Ugyan az, csak másként mondva. Hagyj! Ha elalszom, akkor jó, ha sikerül megállítani a gondolataimat. Egy pohár pálinka segít, vagy valami más. Az attól függ, mindig attól függ, mekkora a kátyú, amibe belezuhanok.

Könnyű témákat leakasztani, hatásos eseteket felhajtani, szórakoztatóan, megkapóan, felületesen írni. Jó pénzért. Azután elverni azt a pénzt, lehetőleg egyetlen este, hogy másnaptól legyen miért ismét az utcákat róni, témát hajszolva. Csak leállni ne, csak gondolkodni ne! Nincs közöd hozzá, nem azért mondom.

Az estéket szeretem, élvezni a megszerzett pénzt, egyre mélyebbre süllyedve, elveszni a mocsokban, tudatában lenni az aljasságomnak. Azt élvezem. Egyre jobban megbotránkoztatni magamat. Másokat is persze. Biztosan van valami oka, de jobb nem tudni.

Szeretek tilos nőkkel szeretkezni. Nem kurvákkal a térről, hanem olyanokat kiszúrni magamnak, akiknek boldog kapcsolatuk van. Olyanokat, amelyekről elsőre az látszik, hogy soha az életben be nem feküdnének más ágyába. Otthon szagú nőket, akiknek kalácssütés jár az eszükben, a gyerek születésnapi ünnepsége, és amikor végre alattam fekszenek, a bűntudatukat csak nehezen, csak miattam felejtsék el, arra a félórára, órára, hogy azután ezerszeresen marja őket hűtlenségüknek a ténye, de közben beleizzadva gondoljanak vissza sikongásukra, szobám izgató homályára.

De esélyt ne lássanak még egyszer visszatérni, mert nem szeretem a visszatérő nőket, nem érdekel a nyavalygásuk, hogy hogyan oldják meg a hétköznapok unalmát elűzni hivatott kalandocskáikat, még akkor sem érdekel, ha én vagyok az, akiért ezt teszik. Nyálasak, nyögik, hogy szeretnek, pedig nem is. Csak más vagyok. Nem érdekelnek a vallomások, mert úgyis csak maguknak tetszelegnek vele. A nagy lelküket borítsák másra, én fulladozok, sorvadok, ha rám szórják apró nyögéseik közepette.

De először, egyszer, az egyetlen estére, az más.

Gonoszul, a lelkükön, a szívükön keresztül hozzájuk férni, hetekig, hónapokig készülve a nagy játszásra. Bejutni a legbelsőbb köreiken belülre is, elérni, hogy kérni sem kelljen, hogy alig várják, hogy a testüket adhassák, belehajolva az enyémbe, ívben hozzám alakulva, követelve a mozdulataimat, és közben elhitetni velük, hogy a testük csak ráadásnak kellett.

Lélekskalpok az ágyam felett. Olyan ostobák, egytől egyig. Kielégülésük után elengedni őket, nem tartóztatni egy percig sem, éreztetve velük, megkapták, amire vártak, és elfogadtam, amit adni akartak, jól laktam, mehetnek haza. Ideges, kapkodva öltözésüket kárörömmel figyelni, és nem segíteni megkeresni a letépett melltartót.

Becsapni utánuk a bejárati ajtót, ablakokat nyitni, félrehúzni a függönyöket a friss levegő útjából, rágyújtani, és hangosan nevetve kifújni a füstöt. Tölteni egy italt is, vagy csak a palackból kortyolni egyet. A cigarettát tartó kezemen érezni az illatot, minden szippantásnál felidézni a vergődő test illatneszeit.

A telefon után nyúlni, felhívni a búcsúzáskor még sebtében megadott számot, ami a megegyezés ellenre a reményt éltetni hivatott, és a vonal másik végén szuszogó alakról tudni, hogy az a megcsalt másik. Kéjes, elvetemült érzésekkel, elégtételt véve minden megaláztatásért, hallgatva a másik hím szitkait, ami akkor még csak a telefonos zaklatónak szól, de a következő pillanatokban már a nőt is keresni kezdi maga mellett, aki még egy villamoson zötykölődik haza felé tartva, és izgatottan lesi arcát a tükröződő üvegen, próbál valami szomorúra gondolni, hogy a mosoly lehervadjon róla, mire a lakásba ér.

Heverek, keresztül az ágyon, fejem alatt a párna, amelyet a dereka alá gyűrtem, testemen az illata, az arcomon, a kezemen, minden porcikámon ott van még a bizonyítéka annak, hogy itt volt, velem. De reggelre semmire nem emlékszem, és előröl kezdődik az egész.

Menj arrébb! Nem akarom, hogy hozzám érj. Ne akarj engem megváltani! Már nem akarlak lefektetni. Te is olyan vagy, mint én. Érzem rajtad, hogy a siker vérszaga vonz. De nem tudok adni neked semmit. A reggelt, talán azt. Majd együtt megyünk, keresni, és lehet, találunk is valamit. Pénzt, mocskot, látszatot és kalandot, órákra szóló jegyet egy játszáshoz. Menj, mert máris szeretlek, de a tested másokét idézné!