Danyi Zoltán
Csontváry

Az egyetlen járható utat ágak

szegélyezik, lehajló nyelvei

a lángnak, mely bennük lobog

és odébb, a szemétrakásban.

Idomokat, kertet, vonuló napot

az lát, ki zsebbe dugott kézzel

bokrok közt, süppedő talajon ballag.

Mindent újrakezd, mint a vulkán.