Kantár Csaba
Versek
 
Szitokszó nélkül fájni
 
átveszem azt a rongyos szemfedőt
     lehajtott fejed viharkendőjét
         a száradó tömegsárban
     mert viselhető az elhullás ott
          hol portestekbe rótták
                a feltámadást
 
átveszem azt a rongyos szemfedőt
          s akkor vetem a tűzre
             ha már tudsz fájni
              szitokszó nélkül
 
            addig még lengetem
 
2001. augusztus
 
 
Hogyan leszek spiritiszta?
 
felsóhajtom
 
   a mételyben érlelt mutatványosok
áruházi bűvészbőrönd-központú
babazsúrokon imitált produkcióit;
 
   a nagygyűlések tömeggőzével párolgó
anyaföldet úgy ahogy van: hegyestől
tavastól mindenestől
            bölcsőstől temetőstől együtt;
 
   meg a züllést a tikkasztó ídeák (ó jaj
már akkor is tudtam mennyire idegen)
paradicsomában
 
   és az iszonyaton inneni és túli öleléseket
hajbókolásokat, az anyatejbe hintett
státuszokat szimbólumaikkal.
 
halálsóhaja ez a rám mért kínnak
                   vagy
   főnikszem kéjes pihegése
esetleg mindkettő egyszerre
 
s most a türelmetlen várásba rokkant
elmével hasítok barázdát öncenzurált
sorsomnak valómnak hogy láttassam
   az álcák rejtettjeit
 
   a mézeskalácskapuk túlvilágát
 
   a végtelen hidakat.
 
2001. június
 
Miért magyar?
Spirituális ars poetica
 
                        a szellemi épülésben
                testemre öltöttem a magyart
           hogy legyen iskolám
      és vezeklésben teljes utam
az igaz hazába
 
2001. augusztus
 
Kyrie eleison
(Fehér Rolandnak örökül)
 
a szilárdnak vélt gyűlölet romhalmaza
a rejtett irtózat hamis áldozatért emelt oltárok előtt
menő beach-feeling kábulata
a szakadatlan megvetés vérség miatt
a szemita átok - immáron akár - génig hatolva
a megkurvult tiltakozás
a cool meg happy és király
a pikaccsú anyák pikaccsú teje
a hiába mesél Szabó Gyula
a multiplexes tré
a szklerózis
 
ez így jó, uram, ahogy van.
de kár, hogy csak ennyire.
 
2001. július