Szabó Palócz Attila
Felülrétegezés

Úgy látszik, a vetkőztetésnek is válfajai vannak. Milyenségüket nem firtatod, csak viszontvetkőztetnél valakit, aki úgy meztelenített le - egy korábbi gesztusával -, hogy te cibáltad lefelé róla a ruháit... Ahogy te cibáltad volna le róla a ruháit!

Meddig lehet mezteleníteni az embert?

Mért állunk meg mindig csak a bőrnél?

Hiszen: micsoda erotika volna abban, micsoda elmélyült szeretkezés volna az, amikor szépen lejjebb, sokkal lejjebb fejtenénk róla mindent.

Ha már a csontokat, és a csontokból a velőt is kicibáltad, meztelen marad a lélek?

Tud-e, tudhat-e meztelen maradni? Lemeztelenedni...

És még mondja erre valaki, hogy nem hordunk maszkokat...

*

Nem ismerem maszkjaid. Lehet, amit én láttam, csak egy lehetett a több közül, amit mindig magadnál hordasz.

Nem várt riadalom esetére.

És bármelyik bármikor előrántható.

...valahonnan

...valakiből - akár -, aki alkalom adtán épp ott terem.

*

Veszélytelennek érezted magad, ezért magad mellé kellett rántanod valakit... vagy kiszolgáltatottnak...

*

Inkább a pirosnál, ha kérhetem.

Mert a "de-miért-nem?"-ekre néha talán őszinte válaszokat illene adni. Tudod, mint amikor kioktatnak... Így, ni!

Mennyivel másképp hangzik (és esetlegesen mást is jelent), ha én mondom ezt: "...mozogni, hogy le ne álljon"...

S nem biztos, hogy ehhez szomszédoknak kellene lennünk...

*

Mint aki eltévelyedett egy életérzésben, egy hangulat foglya maradt...

*

Ez is csak egy a sok-sok történet közül, amelyből ki kellene mászni valahogy. S végre. Se vége, se hosszára dagadnak szüntelen, aztán meg már vissza sem köszönnek arra, amivé tenni akartad őket, amit ki akartál hozni belőlük, vagy amit el akartál érni... nem általuk! nem bennük! ...azok során...

Túrkálóban talált történetek, amelyeket kilóra mérnek. Valaki már hordta őket egyszer, kétszer, korábban, előtted, de még használható, horható, vállalható történetek. Amelyeket ugyan továbbra sem muszáj felvállalni, no de ha felvállaljuk, az milyen jó lehet...

Kerülöm hát a túrkálókat, nemcsak azért, mert rühellem a vásárlásokat, hanem talán azért is, mert rühellek a más történetébe bújni, rühelleném más történeteit magamon hordani. Hogy itt száradozzanak valahol a lelkemen, ahogy az a sofőr is, ahogy a szomszéd, de jómagam is szinte...

És minden ilyen történetnek jó nagy súlya van, talán nem is lenne annyi pénzem, hogy mind megvegyem, amibe belebújnék. Úgy hízlalják őket, ahogy az az adai nagygazda is, aki vízzel itatta a bikáit mielőtt mérésre vitte volna őket, aztán meg jól lefosták, mintha vízágyúból lövelne a trágya...Máris itt ez népies gúnya, amit valószínűleg tévedésből vett meg nekem asszony pajtás, vagy a jóanyám... Vagy épp én túrtam elő valahonnan - akárha holmi tájélmény volna - és csak így éjszakánként bújok bele tetszelegni, amikor egészen bizonyos, hogy senki meg nem láthat, fel nem fedheti tikomat.